1956-os Múzeum

Pongrátz Gergely
A Corvin köz egykori főparancsnoka 1982-ben megjelent könyvében így ír önmagáról: “1932. február 18-án születtem Szamosújváron. A magyarságtudatot és a magyar haza szeretetét szüleink belénk nevelték, és a harmincas évek végén a román gyerekek sokszor belénk verték. A háború befejeztével először Mátészalkára költözött a családunk, majd amikor édesapám hazajött, Soroksárra kerültünk, ahol édesapám kilenc gyermeke után 13 hold juttatott földet kapott és azon gazdálkodhatott. én agronómus lettem, és csakis őrangyalomnak köszönhettem, hogy börtön nélkül megúsztam a közel 12 évig tartó kommunista rendszert. Mint a szobi járási tanács takarmánygazdálkodási előadóinak, majd a ceglédi városi tanács főállattenyésztőjének alkalmam volt megismerni a magyar paraszt szomorú, elkeseredett helyzetét, és ez nagymértékben hozzájárult a politikai művelődésemhez. Két évig voltam katona, mely idő alatt kétszer voltam őrvezető. Egyszer lefokoztak azért, mert egy politikai foglalkozáson olyan kijelentést tettem, hogy a kommunizmus nem más, mint állami kapitalizmus. Szerencsém volt, mert ez akkor 15 évi kényszermunkát is jelenthetett volna.

Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hényelpusztai állami gazdaságban ért, ahonnan október 24-én reggel indultam Budapestre, mert éreztem, hogy testvéreim is részesei a felkelésnek. Tudtam, hogy mellettük van a helyem. A Corvin közbe október 25-én hajnalban kerültem, ahol bajtársaimmal és testvéreimmel én is részese lettem azoknak a harcoknak és tárgyalásoknak, amelyek a forradalom győzelméhez vezettek. életem legnagyobb kitüntetése akkor ért, amikor október 30-án a corvinisták engem választottak meg főparancsnokuknak.”

1956. november 28-án hagyta el Magyarországot. A rendszerváltozás után hazajött és itthon folytatta munkáját, küzdelmét az 56-os események megismertetéséért, elismertetéséért. Ennek köszönhetően jött létre Kiskunmajsán hazánk egyetlen 56-os múzeuma. Itt végzett munkájáról így vall: “Hátralévő életem legfontosabb célja a kiskunmajsai ötvenhatos múzeum megnyitása után a nyári tábor és a kápolna megvalósítása, működtetése. Alighanem a kápolna felépítése, felszentelése lesz az utolsó cselekedet életemben, amit ötvenhatért tettem. A pont életem végén…”

A múzeum mellett megvalósult a másik két álma is az egykori főparancsnoknak. Felépült a múzeummal szemben az 56-os mártírok emlékének szentelt kápolna, valamint az 56-os Ifjúsági Tábor, hogy az itt táborozó fiatalok minél alaposabb tudást szerezhessenek 1956 eseményeiről, szellemiségéről. Pongrátz Gergely 2005. május 18-án hunyt el Kiskunmajsán. Corvin közi felravatalozása után az 56-os kápolnában helyezték végső nyugalomra.