Kiskastély - Helytörténeti Múzeum

Az épületet a 19. század elején építtette Batthyányi Antal József és eredetileg
kertészlakásként üzemeltették, majd a ménes 1853-as megalapításától fogva a ménesparancsnoki lakás funkcióját töltötte be. 1904-ben az építményt Bárány Pál építész tervei alapján átépítették, ekkor nyerte el jelenlegi formáját.

A II. világháború idején rövid időre itt rendezkedett be a szovjet parancsnokság. A szocialista időszakban több lakásra osztották a házat és orvosok lakhelyéül szolgált. 2000. március 15-e óta a Kiskastély ad otthont Kisbér város történetét bemutató állandó helytörténeti kiállításnak.

Jelenleg a múzeum hét termében a város – kőkori és római kori kezdetektől az 1960-as évekig nyúló – történetét ismerhetik meg a látogatók.

A Batthyányok idején Kisbér – központi szerepénél fogva – kiemelkedett a környező falvak közül. Batthyány Lajos 1760-ban nekilátott a kastély felépítésének, utóda, Tódor mintagazdasággá fejlesztette az uradalmat, üzemeket és manufaktúrákat alapított, többek között posztógyár, téglagyár, malom, fűrészmalom, sörgyár létesült. Az őt követő Batthyány Antal József a kastély köré 100 holdas angolparkot építtetett. A jobbágyokat elköltöztette a kastély mellől, ezzel kialakult a mai településszerkezet elődje.

Antal József idejében épült a Kiskastély. Kisbér utolsó földesura Batthyány Kázmér volt, a reformkori felsőházi ellenzék egyik vezéralakja, Magyarország első külügyminisztere, a nemzeti kultúra bőkezű támogatója. Az épület 2010-ben felújításon esett át egy uniós pályázat keretén belül.

Az egykori Ménesparancsnokság klasszicista stílusú épületében látható tárlatot előkészítettsége, szakszerűsége és tudományos igényessége miatt városi múzeumnak is nevezhetjük. Ehhez az itt látható anyag jó alapul szolgál. A kiállítás a régészeti leletektől a középkori okleveleken és más írott források fotómásolatain, térképeken, az egykori Batthyány kastélyból származó tárgyakon, pl. a híres ménes egykori verhetetlen lovának, Buccanernek a csontvázán, az általa és utódai által elnyert serlegeken át kellő részletezettséggel és változatossággal, mégis sűrítve tárja látogatója elé Kisbér történetét. Egyháztörténelmi tabló, a 19. század második felétől működő civil szervezeteket bemutató fotók, szövegrészletek, festmények színesítik az így felvázolt, jól dokumentált történelmi folyamatot.

A kiállítás részletesen bemutatja a város területrendezésének változásait. E szempontból legértékesebb darabjai egy 1768-ból származó telekkönyv és kéziratos térkép, valamint egy 1886-ban készült térkép. Ezek segítségével követhető az egyes utcák kialakítása és elnevezése, a település fejlődésének megannyi – a helyi fejlesztési, építési, műemlékvédelmi terveket alakító – fontos részlete. A kisbéri helytörténeti gyűjteményben kiállított anyagok természetesen töredékét képezik csupán annak, amit összegyűjtöttek és részben közzétettek a Kisbéri Honismereti Füzetekben (1988-tól), az Örökségünk: Kisbér történeti emlékei (2001) című kötetben. Ahol némi hiányt érzünk: a néprajzi anyag, a helyi mesterségeket bemutató rész, azonban már készül az Örökségünk című monográfia második kötete, amely a kisbéri szellemi és tárgyi néprajzi hagyományokat fogja bemutatni.