A környék (Szamos- és Tiszahát) ártéri gyümölcsöseit – a fennmaradt hagyományok szerint – még a Honfoglalás idején ültették elődeink, más vélemény szerint viszont nem emberi tevékenység hozta létre őket, hanem a víz, vagy madár hordta magok gyökereztek le az ártéren, idővel erdőt alkotva, majd a fák gyökérsarjairól, elhullott magvak- és gyümölcsök által állandóan pótlódott, megújult.
A magról kelt, ártereken, töltések mentén és kubikgödrökben sűrű bozótot alkotó gyümölcsbokrokat legtöbbször csak megritkították, hogy egyenes fákká növekedjenek, mert bokorként különben nem hozna termést. Az új hajtásokat pedig csak oltani kellett, hogy nemes gyümölcsöt hozzon.
E gyümölcsfák kezelése az oltáson, átültetésen kívül esetleg a sűrű lombozat ritkításából, és az elszáradt, vagy viharban megsérült ágak eltávolításából állt.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A magról kelt, ártereken, töltések mentén és kubikgödrökben sűrű bozótot alkotó gyümölcsbokrokat legtöbbször csak megritkították, hogy egyenes fákká növekedjenek, mert bokorként különben nem hozna termést. Az új hajtásokat pedig csak oltani kellett, hogy nemes gyümölcsöt hozzon.
E gyümölcsfák kezelése az oltáson, átültetésen kívül esetleg a sűrű lombozat ritkításából, és az elszáradt, vagy viharban megsérült ágak eltávolításából állt.