A kápolna a dicsőséges Istenanya tiszteletét hirdeti. Kéthely község hívő népének Mária –tisztelete kimutathatóan már a középkorban valóság volt. A XV. század első felében külön Szűz Mária –kápolnája volt a falunak.
A kápolna részére Zsigmond királyunk római tartózkodása idején, 1433 július 13-án IV. Jenő pápa – Kéthely akkori földesurának, kegyurának, Fancsi Bertalannak a kérésére – külön búcsút engedélyezett. Az erről szóló pápai oklevelet maga a király hozta haza Rómából.
A mintegy száz évig / 1586-1689/ tartott török megszállás idején ez a kápolna megsemmisült. Ma már pontos helyet sem ismerjük, ahol állt. A Mária-tisztelet azonban a kéthelyiek között életben maradt s tovább élt és él.
Ez a tovább élő Mária-tisztelet arra ösztönözte a lakosságot, hogy a régi kápolnára emlékezve újat építsenek. Ősein jól tudták, hogy kincsük a Mária –tisztelet, hiszen – amint ezt a középkor embere mondta: Per Mariam ad Jesum – csak a Szűz Anya segítségével juthatunk el Jézushoz! Ezért 1870-ben, Wehofsits Endre plébánosságának idején, a szőlőhegyi birtokosok közadakozásból megépült jelenlegi kápolnánk. A Szűzanya iránti tiszteleten túl lakosságunk az új kápolna felszentelésekor fogadalmat is tett, hogy a községi búcsút is Mária neve napján /szeptember 12-én/, illetve az azt követő vasárnapon tartja. Még három alkalommal: Szent Orbán vértanú /május 25/, Sarlós Boldogasszony /július 2/, és Szent Vendel /október 20/ emléknapján, illetve ünnepén van fogadalmi szentmise a kápolnában.
A második világháború végnapjaiban – 1944. decemberétől 1945. március végéig – súlyos megpróbáltatások érték községünket. Kápolnánk tornyát az itt időző katonaság megfigyelő helynek használta, ennek ellenére az épületet jelentősebb kár nem érte. A háború utáni nagyobb tatarozásra – Kutor Imréné Derdák Anna szőlőhegyi lakos költségén -1959-ben került sor. Ezt követte az 1977. évi renoválás és 1993-ban – teljesen közadakozásból- kívül és belül ismét felújítottuk Szűzanyánk e kis szőlőhegyi szentéjét, hogy benne mindig megújuló lélekkel és élő hittel hódoljunk az Istenanya előtt.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A kápolna részére Zsigmond királyunk római tartózkodása idején, 1433 július 13-án IV. Jenő pápa – Kéthely akkori földesurának, kegyurának, Fancsi Bertalannak a kérésére – külön búcsút engedélyezett. Az erről szóló pápai oklevelet maga a király hozta haza Rómából.
A mintegy száz évig / 1586-1689/ tartott török megszállás idején ez a kápolna megsemmisült. Ma már pontos helyet sem ismerjük, ahol állt. A Mária-tisztelet azonban a kéthelyiek között életben maradt s tovább élt és él.
Ez a tovább élő Mária-tisztelet arra ösztönözte a lakosságot, hogy a régi kápolnára emlékezve újat építsenek. Ősein jól tudták, hogy kincsük a Mária –tisztelet, hiszen – amint ezt a középkor embere mondta: Per Mariam ad Jesum – csak a Szűz Anya segítségével juthatunk el Jézushoz! Ezért 1870-ben, Wehofsits Endre plébánosságának idején, a szőlőhegyi birtokosok közadakozásból megépült jelenlegi kápolnánk. A Szűzanya iránti tiszteleten túl lakosságunk az új kápolna felszentelésekor fogadalmat is tett, hogy a községi búcsút is Mária neve napján /szeptember 12-én/, illetve az azt követő vasárnapon tartja. Még három alkalommal: Szent Orbán vértanú /május 25/, Sarlós Boldogasszony /július 2/, és Szent Vendel /október 20/ emléknapján, illetve ünnepén van fogadalmi szentmise a kápolnában.
A második világháború végnapjaiban – 1944. decemberétől 1945. március végéig – súlyos megpróbáltatások érték községünket. Kápolnánk tornyát az itt időző katonaság megfigyelő helynek használta, ennek ellenére az épületet jelentősebb kár nem érte. A háború utáni nagyobb tatarozásra – Kutor Imréné Derdák Anna szőlőhegyi lakos költségén -1959-ben került sor. Ezt követte az 1977. évi renoválás és 1993-ban – teljesen közadakozásból- kívül és belül ismét felújítottuk Szűzanyánk e kis szőlőhegyi szentéjét, hogy benne mindig megújuló lélekkel és élő hittel hódoljunk az Istenanya előtt.