Kedhely (Kéthely) 1403-ban és 1455-ben már a Gordovai Fancs másként Fánchy család birtoka. A 15. században a család kúriája, vagy kastélya állhatott a településen, amely possessio, s így birtokközpont volt. 1526 után is a Fanchy család kezén van. Kéthely belterületének északnyugati szélén, a felső, utolsó házak felett, jól elkülönülő részen van a vár, amelyet a fennsík kissé kikanyarodó szélén alakították ki, négyzet alakú, kissé lekerekített sarkokkal. Délkeleti sarka gömbölyűén ugrik ki, feltehetően bástya nyoma.
Esetleg hasonlónak a maradványa az északnyugati oldal sokkal kisebb méretű kiugrása is. A vár peremét sánc veszi körbe, belső magassága 2-3 méter, ezáltal a belső, egyenes terület mély fekvésű. A sánc lapos tetejének szélessége 5-9 méter között váltakozik, de a délkeleti sarokbástyánál 16 méter. Az árok teljesen körbeveszi, csak a délnyugati oldalon szakad meg, ahol újkori betöltéssel a sánc tetejét egy szintbe hozták a nyugatra eső külső területtel, a fennsíkkal, így képezték ki az újkori bejáratot. Az árok felső szélessége 12-20 méter között váltakozik, mélysége a sánchoz viszonyítva 2-3 méter. A vár árka és a sánc belső oldala igen sűrű bozótos erdővel fedett.
A középső rész tiszta füves, ugyanígy a sánc lapos teteje is, könnyen körbejárható. A sánc keleti szakaszán sok régi, elhagyott zsidó sírkő jelzi, hogy egykor temető volt a vár területén, “valószínű, hogy ekkor simították laposra a sánc tetejét és alakították ki a bejáratot az árok feltöltésével. A teljes terület 78×75 méter, 0,57 ha. Az árkon belül terület 48×48 méter, 0,21 ha.
A vár 1555 előtt épült, a castellum Fánchy János és György tulajdona volt akkor. 1557-ben mint magyar erősséget említik. 1566-ban újjáépítették. 1567-ben a rendi országgyűlés elrendelte, hogy állandó lovassággal lássák el. 1576-ban és 1582-ben, a kanizsai, győri és bajcsavári végvidék várai között szerepelt. Bár 1586. szeptember 24-én a törökök Kéthely várkastélyát egész éjszaka ostromolták, majd bevették, ennek ellenére 1588-ban már újra 20 magyar gyalogos őrizte, mint őrhelyet. Hamarosan azután végleg a törökök kezébe került.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Esetleg hasonlónak a maradványa az északnyugati oldal sokkal kisebb méretű kiugrása is. A vár peremét sánc veszi körbe, belső magassága 2-3 méter, ezáltal a belső, egyenes terület mély fekvésű. A sánc lapos tetejének szélessége 5-9 méter között váltakozik, de a délkeleti sarokbástyánál 16 méter. Az árok teljesen körbeveszi, csak a délnyugati oldalon szakad meg, ahol újkori betöltéssel a sánc tetejét egy szintbe hozták a nyugatra eső külső területtel, a fennsíkkal, így képezték ki az újkori bejáratot. Az árok felső szélessége 12-20 méter között váltakozik, mélysége a sánchoz viszonyítva 2-3 méter. A vár árka és a sánc belső oldala igen sűrű bozótos erdővel fedett.
A középső rész tiszta füves, ugyanígy a sánc lapos teteje is, könnyen körbejárható. A sánc keleti szakaszán sok régi, elhagyott zsidó sírkő jelzi, hogy egykor temető volt a vár területén, “valószínű, hogy ekkor simították laposra a sánc tetejét és alakították ki a bejáratot az árok feltöltésével. A teljes terület 78×75 méter, 0,57 ha. Az árkon belül terület 48×48 méter, 0,21 ha.
A vár 1555 előtt épült, a castellum Fánchy János és György tulajdona volt akkor. 1557-ben mint magyar erősséget említik. 1566-ban újjáépítették. 1567-ben a rendi országgyűlés elrendelte, hogy állandó lovassággal lássák el. 1576-ban és 1582-ben, a kanizsai, győri és bajcsavári végvidék várai között szerepelt. Bár 1586. szeptember 24-én a törökök Kéthely várkastélyát egész éjszaka ostromolták, majd bevették, ennek ellenére 1588-ban már újra 20 magyar gyalogos őrizte, mint őrhelyet. Hamarosan azután végleg a törökök kezébe került.