Szent Kereszt pálos templomrom

A klastrompusztai Szent Kereszt-monostor 1250—1304-ig volt a rend központja. Ezekben az években itt volt a rendfőnök, a generális székhelye, aki mellett a monostornak külön elöljárója, a prior vagy perjel volt. Özséb 1250—1270-ig volt a pálosok generálisa, ez alatt a perjel Benedek volt. 1270. január 20-án halt meg Özséb és Benedek lett a rendfőnök 1290-ig. 1285-ben királyi hadak égették fel a rendházat.

1287-ben Pilisszentlélek határában lévő pálos Szentlélek-monostort a klastromi Szent Kereszt-monostor szerzetesei népesítették be. 1289-ben IV. László király a pálosoknak adományozza Üllőkő földjét. Benedek halála után István lett szerzetesrend generálisa, akit tisztségében Ladomér esztergomi érsek erősített meg. István megbízásából a Szent Kereszt monostor új perjele Lőrinc az esztergomi egyházmegyében élő pálos szerzetesrendek számára külön szabályzatot kért az esztergomi érsektől, Ladomértől. 1297-ben készült el az új regula. István 1300-ban halt meg. Őt is, ahogy Özsébet és Benedeket a Szent Kereszt monostorban temették el. 1304-ben az új rendfőnök, Lőrinc, új monostort alapított Buda mellett, hamarosan ez a monostor lett a pálos rend végleges központja. A monostort 1526-ban felégette a török. A maradványokat utóbb meghódította a természet. Bokrok, fák nőttek a középkori épületromok felett. Ezzel magyarázható, hogy a török kiűzése után, elpusztult monostoraikat kereső pálos szerzetesek nem találták a monostor elrejtett maradványait, helyette a Pilis túloldalán lévő Pilisszentkereszt község cisztercita kolostor maradványait vélték a Szent Kereszt - monostor maradványainak.

Kesztölc mai napig őrzi a pálosok középkori jelenlétét a településen, hiszen a település címerében is megjelenik a pálosok címerállata. A község címere pajzs alakú. A pajzs alsó részében látható kettős halom a Kétágú-hegy jelképe. Ezen áll két oroszlán. Az oroszlánok a Kesztölc-Klastrompusztán alapított Pálos szerzetesrend (1250) címerállatai. Az oroszlánok az Árpádházi királyok címerpajzsára támaszkodnak utalva ezzel arra, hogy a község az Árpád-korban keletkezett. Az Árpádházi királyok címeréből indul ki két szőlőtőke, amelyek életfaként a területén azóta is virágzó szőlőművelést jelképezik. A címer fejrészében látható bányászkalapács — a falu lakói számára több mint 200 éve — a megélhetést nyújtó bányászat szimbóluma.

Legutóbbi 2013-ban folyt ásatás a területen. A közel egy hónapig tartó ásatás elsődleges célja a korábban egy védett fa kiterjedt gyökérzete miatt csak részben hozzáférhető káptalanterem régészeti feltárásának befejezése volt. Az ásatások során nemcsak a szerzetesi élet egyik legfontosabb helyszínének számító helyiség és csodálatos épségben megmaradt téglapadlója került elő, hanem a késő középkori szerzetesi élet számos tárgyi emlékének töredéke is.