Vidor Játékmúzeum

2010 Karácsony havában nyíló múzeum vendégül fogadta a Kárpát- medence gyermekeit. Az anyaország és az utódállamok kicsiny magyarjai nagy örömmel szaladgáltak a sok látnivalók között. A közel háromszáz négyzetméteres helyiség lány és fiú szekciói fajtánként és koronként sorakoztatja múltunk „legfontosabb” tárgyait. (A gyűjtemény közel 10.000 darabból áll, és földrészünkön a legnagyobb.)

A századelő megkopott mackóival, csattogó lepkékkel és építőkockákkal kezdődik az emlékidézés, melyet a nyolcvanas évek slágerfigurái zárnak. Idősebbeknek közelmúlt, de a középkorúaknak gyermekkoruk kalandos, szívükben lakó kedvencei. A játékokon apró kezük lenyomatát vizslató felnőttek rövidebb mesébe lelkesülnek, hogy bizonyítsák a közös múltat a látottakkal.

„Miután gyermekből felnőtté lettünk, most újból hátulgombolós kedvenceknek-, csokimajszoló kamaszoknak érezhetjük magunkat. Nyíladozó értelmünk kedves emlékei köszöntenek reánk, elfelejtett relikviák, cserbenhagyott jó barátok megbocsájtó mosolyával.”

A KGST országokban oly népszerű Győri Lemezárugyár és az Elzett Művek fémautói, csipegető csibéi és rolleros bohócai az hatvanas évek magyar játékiparát dicsérik. A szovjet holdautótól kezdve,a kubai fémüdítős dobozból barkácsolt kisautóin keresztül, az afrikai társasjátékokkal bezárólag az elérhetetlen teljességre törekszünk.

A mennyezetre függesztett babakocsik, szánkók, triciklik, pedálos kisautók-, az ablaküvegek közé épített polcokon ezernyi Matchbox, Merklin, és MÁV vonatok,a múlt ólomkatonái,a lányjáték múzeum babaházai,mosó-és varrógépei,papirmasé babái gyönyörködtetik a hozzánk érkezőket,de láthatók Zorkóczy Éva népi iparművész boszorkányai és lidércei. Óriásvitrinbe kerültek a Ludas Matyi, A só, a Helység kalapácsa vígeposz figurái. A hangulatot a régi Duna tévében látható mesék és dalok színesítik.