Plébániatemplom

A gótikus templom Keszthely legrégebbi épülete, 1390. körül készülhetett el. 1974-ben fedezték fel a szentély falfestményeit, amelyek a mai Magyarország legnagyobb felületű gótikus freskói. Építtetőjét, az 1397-ben kivégzett Lackfi István nádort itt temették el. A nádor erősen lekopott vörös márvány sírköve ma a szentély falában látható. A szentélyben és a diadalíven helyezték el a Festetics család síremlékeit. 1878-ban neogót stílusú tornyot emeltek a templom bejárata elé, és ebbe helyezték át a nyugati oromfal eredeti, XIV. századi rózsaablakát. A templomot Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel. A templom előtt látható a millennium évében állított Lackfi István nádor lovasszobra.

A kerekegyházi Lackfiak az Anjou-kor legvagyonosabb, legbefolyásosabb főnemesei voltak. A keszthelyi templomot alapító II. Lackfi István a királyi seregek fővezére volt. Ő tehát az, aki 1386-ban - már korábban betelepítve a ferences szerzeteseket Keszthelyre - építtetni kezdi a mai napig fennmaradt templomot és kolostort. Alig 11 év elteltével ide temetik földi maradványait. Vörös márvány sírköve ma is a templom ékessége. A korábbi kápolna alapfalait a régészek részben a templom szentélye alatt, részben a szentély déli oldalán tárták fel 1957-ben, ezek ma is megtekinthetők a templom melletti parkban. A templom rövid megszakítással épülhetett, valószínűleg vezető építőmestere is más lett. A szentély és a sekrestye a korai, míg a templomhajó a későbbi periódusban épült. A mohácsi vész után, mint sok más épületünk sorsa, e templomé is megpecsételődött. 1550 körül erődített hellyé alakították, hogy a vidék törökök elleni védelmét biztosítsa. Az erődített templomot később többször átépítették, megerősítették, majd Kanizsa visszafoglalása után elvesztette jelentőségét. A török kiűzése után az elmenekült szerzetesek 1723-ban visszatértek kolostorukba és megkezdték a helyreállítást. A ferences szerzetesek hamarosan templomuk végleges elhagyására kényszerültek: 1788-ban II. József feloszlatta a rendet, a rendházat egy időre a katonaság vette birtokába. 1799-ben került a templom Festetics György tulajdonába, aki a város plébániatemplomává tette, a kolostort a premontrei rendnek engedte át. 1878-ban kezdték meg az újabb átépítést. A II. világháborúban elpusztultak a torony felső szintjei, illetve a belső festés elszennyeződése miatt egyre sürgetőbbé tette a templombelső helyreállítását.

A keletelt templom három részből áll: a neogót, XIX. századi toronyból, ill. előcsarnokból, a templomhajóból és a nyolcszög három oldalával záródó szentélyből. A templomtesthez északról a kolostor, kerengő, sekrestye, délről a Szent Anna-kápolna simul. templom egyedülálló értékei az utóbbi években feltárt freskók. A ma látható freskódísz, töredékessége ellenére is, Magyarország egyik legteljesebb ismert szentélydekorációja.