Dédapám Háza

A napfény ölelésében - A közös terasz
A főépület volt eredetileg a ház lakásra szolgáló része. A dunántúli paraszti gazdaságokra jellemzően a gazdasági épület a házzal egybe épült, így az ott lakók a nap nagy részét (már, ha nem a földeken, vagy az erdőn dolgoztak) vagy az istállókban, a pajtában, illetve a konyhában töltötték. A hálószoba csak alvásra, az ebédlő vendégvárásra, míg a tisztaszoba kizárólag reprezentációs célokra szolgált. A főépületben látható régi fényképek a ház, a falu lakóinak, vagy a környékbeli közösségek életéből mutatnak meg egy-egy kis szeletet. A fényképek időkapszulák, ha előttük állunk és figyelmesen nézzük őket, felelevenednek, szinte láthatjuk magunk előtt a képkészítés utáni másodperceket: a gép elkattan, és a fényképen szereplő emberek elmozdulnak, továbbfolytatják a kimerevített pillanatot. Figyeljék csak, látni fogják!

Amikor megérkezel - Az előtér
Az előtér eredetileg az ezen a vidéken elterjedt kódisállás volt, dédapám ezt később beépíttette, így az eredetileg nyílt rész a ház belső részévé vált. A Vendégek ide lépnek be először, ahol egy – inkább polgári lakáshoz illő – barokk fotelt és egy szecessziós vaskályhát pillanthatnak meg néhány parasztbútor társaságában. Nagyon büszkék vagyunk a ház eredeti bejárati ajtajára, amit egy igazi lokálpatrióta és középiskolai tanár újított fel sok-sok munkaórával. Azt hiszem, hogy az eredmény magáért beszél.

Ahol a közösség megszületik - A konyha
A konyhába szintén a tanár úr által felújított, eredeti ajtón léphetünk be. A konyha fő büszkesége a konyhabútor, amit barátunk, Sanyi készített. A bútor igazi mestermunka, csak ő tudná megmondani, hogy mennyit dolgozott rajta, de biztos vagyok benne, hogy bármely fővárosi lakásban is megállná a helyét. Ami a konyhabútor legfőbb érdekessége és értéke: azokból a régi ajtókból készült hatalmas munkával, amelyek eredetileg a házban voltak, de nem kerültek vissza eredeti helyükre. Így azonban ezek is új értelmet nyertek, rajtuk keresztül is üzen nekünk a ház múltja. A konyha bútorai a ház régi bútorai, melyek felújítása szintén Sanyit dícséri. A régi mellett a legmodernebb berendezési eszközökkel (gáztűzhely, mikro, mosogatógép) szeretnénk megkönnyíteni Vendégeink közös főzéseit, és az általunk szervezni tervezett tematikus főzőtanfolyamokat.

Ahol a társalgás tovább él - Az ebédlő
Az ebédlő a ház koronaékszere. Több mint harminc négyzetméteres terével hívogat bennünket a közös étkezésekre, a táncra, a játékra. Az ebédlőt úgy alakítottuk ki, hogy a ház Vendégei együtt ehessenek, beszélgethessenek, szórakozhassanak itt. Az ebédlő eredetileg két részből állt: az utca felőli egy ablaknyi, leválasztott rész dédszüleim hálószobája volt (leánykori nevén: benyilló), míg az udvar felőli két ablakos, nagy helyiség, a ház tisztaszobája (a szépszoba). A szépszoba vendégfogadásra, reprezentációs célokra szolgált, megfelelt a mai nappali szobák funkciójának.
Az ebédlő mostani berendezése – a ház sok bútorához hasonlóan – Indiából érkezett, egy olyan barátom hozta, aki a bútorokat személyesen rendelte meg az indiai Jodhpurból.
Az ebédlő büszkesége a kályha, amely egyidős a házzal, és eredetileg a nagyszülői hálószobában (mai neve: Cupi) állt. Nagyon szeretném, ha a hűvös őszi, tavaszi estéken a Vendégek a kályha mellett melegedhetnének meg.

Bármelyik a kedvenced lehet - Szobáink
Minden szobánk önálló fürdőszobával ellátott, külön zuhanyzóval, törülközőszárítóval. Valamennyi szoba délnyugati irányba néz, a Cupi és a Németfalu a pajtára, a Péntekfalu, a Hársas és a Kerka a nyári konyhára és a nyitott teraszra.
A ház vastag falai a melegben is garantált kellemes hűvöset, az üvegtetejű veranda pedig a szabadon áramló napfényt biztosítják. A pajta és terasz a szobákhoz néhány lépésre van, de mégis eléggé távol ahhoz, hogy az ott beszélgető vendégek nem zavarhatják meg a pihenők délutáni, esti álmát. A szobákat úgy alakítottuk ki, hogy szükség esetén pótágyazhatóak legyenek. Valamennyi szobában van TV, továbbá WIFI kapcsolat is. A ház berendezése során egyaránt törekedtünk a hagyományőrzésre és XXI. századi igényekre. Tudatosan kerültük a skanzen hangulatot, de a túlzott modernizmust is. Ahol csak tudtuk, megmentettük a régi ház egykori berendezési tárgyait, ahol ez nem volt lehetséges, bátran változtattunk, akár új formavilág beépítésével, akár úgy, hogy a régi tárgyaknak új funkciót adtunk, így kapott új értelmet a régi ablakkeret, ami különleges képkeretként született újjá. A ház valamennyi fürdőszobáját különleges, csiszolt, régi téglakavicsból készült fríz díszíti, amit egy szép napos szilveszter délelőttön magunk válogattunk.

Minden lélegzetvétel fontos - Együtt a természettel
A környezettudatosság mai világunkban nagyon fontos hívó szó, a paraszti gazdaságban azonban ismeretlen volt, hiszen egészen a műanyagok felbukkanásáig és a fosszilis energiahordozók elterjedéséig a vidéki ember harmóniában élt a környezetével, ami azt jelent, hogy a parasztudvarban semmi ment veszendőbe, még a legkisebb hulladék is felhasználásra került. A ház kialakítása során tudomásul kellett vennünk, hogy egyelőre nem működhetünk teljes környezeti lábnyom nélkül, de már a kezdetektől törekedtünk arra, hogy azt minimálisra csökkentsük: a WC öblítéséhez ún. szürke vizet (azaz esővizet) használunk fel, amit a ház alatti ciszternából gyűjtünk, a temperáló fűtést árammal, illetve megújuló tüzelőanyagokkal (tűzifa, bioethanol) oldjuk meg, a kertben komposztálót állítottunk fel. A közeljövő terveiben szerepelnek továbbá a pajta déli tetejére felállítandó napelemek, amelyek reményeink szerint távlatilag a ház elektromos ellátásának zömét biztosítani tudják.