Kálvária

A kálváriát Cziráky József (1696-1742) felesége, Barkóczy Borbála építtette 1731-ben. A kálváriaépítmény alig kiemelkedő mesterséges magaslatát vakolt, meszelt téglafal szegélyezi. A belső téren három fakereszt és Mária, Mária Magdolna, valamint Szent János evangélista kőszobrai állnak. A szobrokat homokkőből faragták.

Mivel a puha homokkő az elmúlt száz év alatt az időjárás miatt nagyon megkopott, az eredeti kőfeszületeket az 1900-as években fára cserélték, és bádoglemez corpusokat szegeztek rájuk. Az asszonyok évszázadokig a kálváriánál imádkoztak, s a húsvéti körmenet is érintette.

A szakrális hely 1990-es évektől kezdődően magántulajdonban van (nem az egyház és nem az önkormányzat kezelésében áll). A kálvária meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, ezért 1979 táján a Kálvária falazott részét felújították.

Az 1990-es évek elején, a Kanadából hazatelepülő Lukács Imre magára vállalta a felújítási költségeket és restauráltatta a kálváriát. Sajnos az 1996-1997-es években ismét lerobbant képet mutatott. Lukács Imre másodszor is jelentkezett támogatóként. A rekonstrukció során (1998-ban) eltávolították a falakról a régi vakolatot, s új külsőt kapott a téglaépítmény. Felújították a szobrokat, a kereszteket és elkészült a lépcsőhöz vezető járdarész.