Kenderes látnivalói
Kakat-híd emlékoszlopa
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még nem érkezett hozzászólás.
Ehhez a látnivalóhoz még nem érkezett hozzászólás.
Az út felőli oldalát dombormű fedi, mely két részre tagolódik. Felső részén eléggé elmosódott a latin nyelvű felirat, alatta a XVIII. században a Kakaton épült kőhíd ábrázolása látható.
A Kakat (egykori Tisza-meder) ma már eliszaposodott, jelentéktelen vízfolyás, a régmúlt időkben azonban komoly természeti akadályt jelentett. A Tisza árvizei a Kakat medrén jutottak el Kunhegyes, Kenderes, Kisújszállás, Karcag határába. A XVIII. században újjáépített Sóút egyik átkelőhelye volt Bánhalma.
Az útvonal jelentősebb átkelőhelyeinek kiépítése Fortunato di Prati nevéhez fűződik aki 1720-ban a kamara utasítására kezdte meg a szolnoki Tisza-híd, valamint a Kakat-ér és a Büdös-ér felett átvezető fahidak tanulmányozását.
A közérdekű só- és hadiszállítások zökkenőmentes lebonyolítása miatt a kisebb fahidakat kőből épültekkel helyettesítette.
A Kakat-ér és a Büdös-ér felett a szolnoki sóhivatal még 1715-ben fahidakat épített. A gyorsan korhadó faanyag helyett Prati mindkét hidat 1723-ban kőből építtette. A tervezésnél a kamara utasítására figyelembe vette Rosenfeld hadmérnök százados véleményét is.
A Bánhalmánál épült Kakat-hídról az egykorú leírás és a hídnál emelt emlékoszlop domborműve alapján megállapítható, hogy háromnyílású volt, faragott kövekből épült. A híd szabad nyílásainak teljes hosszát 20 ölben (kb. 37 m) jelölik meg. Egy nyílás méretét 6,6 ölnek (12,5 m) feltételezhetjük.
A híd mint fontos objektum, katonai ellenőrzés alatt állt. Őrzésére Szolnokról küldtek ki katonaságot, amelyet havonként váltottak. A Rákóczi-szabadságharc leverése után hosszan elhúzódtak Kenderes és Bánhalma körül a birtokharcok. Békés viszonyokat csak 1736-ra sikerült teremteni. A környező vidék népe ekkor hálából közös erővel felállította a híd bánhalmi oldalán a kakati emlékoszlopot. A felső tábla kőlapjára latin feliratot véstek, magyar fordításával együtt.
VI. Károly császár Spanyolország, Magyarország, Csehország királya, Ausztria hadura hű magyar népe javára ezt a gyakran járhatatlan utat biztossá és könnyen járhatóvá tenni parancsolta Franz Dietrich-stein grófját a császári kamaránál megbízva az Ur 1736. esztendejében.
Az alsó kőtáblán a híd és a rajta őrt álló katonák domborműves ábrázolása látható.
A Kakat-hidat 1739-ben a levonuló árvíz elpusztította. Egyes kődarabokat a víz 50 öl (94 m) távolságra sodort. Sigmond v. Hubert mérnök 1764-es jelentésében a következőket jelöli meg a híd pusztulásának okaiként. A híd 4 öl (7,5 m) széles tömör töltésekhez csatlakozott. A töltések és a híd együtt felduzzasztotta a Kakat vizét. A nagynyomású víznek a pillérek nem tudtak ellenállni az egész híd összeomlott. A fontos Sóúton a közlekedés nem állhatott meg, ezért a kőhíd helyett fahidat építettek, a töltést pedig egy helyen átvágták és ide is fahidat építettek.
A híd még sokáig fennállt. 1786-ban báró Wesselényi Zsuzsanna a szemtanú hitelességével írja le naplójában:
A Kakad vizen keresztül nagy gátlás és híd van. Kunhegyes és Fegyvernek puszta a két felül, mint két nagy tó úgy áll a Kakad vize, s a híd végén van egy kőoszlop, s reámetszve Carolus VI-tus neve, azaz hogy maga csináltatta azon töltést és hidat.
Pesty Frigyes helynévtárában 1864-ben szintén említi a hidat és az emlékoszlopot. A Kakaton 1876-ban újból fahidat építettek. Ennek nyílása azonban mindössze 5 m volt.
Napjainkban egy beton áteresztő vezeti a Kakat elmocsarasodott vizét a Bánhalmát Kunhegyessel összekötő út alatt.