Miród-forrás

Az első írásos emlék a forrás múltjából, 1248-ból származik. Igaz erre a forrás újraszentelése után két évvel derült fény. A Váradsziget nevű vár keresése közben a levéltárban került elő egy földeladási bizonylat, mely kimondja, hogy a Váradsziget a Miród vizétől északra van. A másik adat 1265-ből származik, ami azt mondja ki, hogy a Miród-forrás a Stremtől délre helyezkedik el. A két oklevél bizonyítja azt, hogy a forrás már a XIII. század közepén valamilyen formában létezett.

A pontos, hiteles, és új adat, 1864-ből származik, amikor Pesty Frigyes történész megpróbált a falvakból minden nevezetességet összeszedni, és Kemestaródfán ezt találta, illetve a feltett kérdésére Márton Ferenc községbíró ezt a választ adta.

"Rákos-kút, az Ó-hegy tövében egy forrás, s nevezetét Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoknak a hideglázban szenvedők járni, vízéből inni, és a mellette lévő bokrokra, hajakból vagy más rútságokból egy darabocskát kötni. A szomszéd községek előtt is ismeretes forrás vize hideg, és kemény, talán némi gyógyerővel is bír, minthogy több hideglázban szenvedők vízétől meggyógyultak."

Hogy pontosan mikor keletkezett a forrás, arról nincs adat. A fent olvasható írás keletkezésének idejében, a faluban lakó Erdődy család egyik leszármazottja (neve sajnos a feledés homályába veszett) foglalkozott a forrás történetével. A következő, immár hiteles leírás a XIX. század végére tehető. Ekkor, a Gasztonyban élő József főhercegnek a vadásza (a név itt sem ismeretes) foglalkozott a kút történetével. Tisztogatta a forrást, széppé varázsolta a környéket. Ez az ember feleségül vett egy Láng Teréz nevű taródfai lányt, aki férje halála után minden írásos adatot megőrzött. Az Ő elbeszéléséből tudjuk, hogy régebben a falusiak, és a környékbeliek korsókkal, és kancsókkal felszerelkezve jöttek a forráshoz, és vittek haza a vízből, mivel az a hír járta, hogy a forrás vízének gyógyító hatása van, és a női bajok, elsősorban anyaméhrák gyógyítására szolgál.

A forráshoz közellévő Strem nevű patakon (ebbe csordogál bele a forrás vize) még egy híd is átívelt, amin még a Monarchia idején az osztrákok is átjártak a forráshoz. A kút közelében padok voltak találhatók, hogy a messziről jött emberek kipihenjék fáradalmaikat. A kút mellett néha tábortüzet gyújtottak, szalonnát sütöttek a látogatók. A forrás mögött, a partoldalba pedig egy oltárkápolna volt, benne pedig egy Szűz Mária szobor, mivel az akkor a faluban élő idős emberek Szűz Máriát választották a forrás védőszentjéül. Minden év szeptemberében a falusiak Mária búcsút tartottak, és kizarándokoltak a forráshoz

Az 1940-es évek elején a cserkészek jártak a faluban, és amikor megtudták, hogy van a községben egy ilyen nevezetesség, felkeresték azt, és rendbe is szedték. A cserkészek vezetője Sinkovits Imre, a későbbi kiváló színművész volt, aki 10 éve távozott az élők sorából.

A régi rendszer, és annak ideológiája, hogy mindenáron a határt meg kell védeni az idegen "betolakodók" ellen teljesen elsorvasztotta a kút legendáját.

Mivel a forrás nagyon közel van a határhoz (20 méter) a kutat betemették, a kút felett található oltárkápolnát lerombolták.

Így vegetált a kút 1990-ig, amikor a faluban élő három ember gondolta úgy, hogy mégiscsak meg kellene menteni a kutat az enyészettől. A forrást kiásták, vízelvezetés miatt vízelvezető gyűrűket raktak le, és megtisztították a környéket a gaztól.

2000 októberében vetődött fel először a kegyhely felújítása, de akkor még csak vágyakoztunk rá, hogy ebből talán lesz valami. 2001 májusában balesetet szenvedtem, úgy éreztem, hogy valaki fentről fogta a kormányt, hogy viszonylag ép bőrrel megúsztam a dolgot. Ezért elhatároztam, hogy megpróbálom a Miród-forrást felújítani.

Végül sok szervezés meghozta a gyümölcsét, sok támogató anyagi támogatásával és hihetetlen sok társadalmi munkával felépítettük a kegyhelyet. Egyszer elkészült maga a forrás, ami egy kápolna, melynek aljából csobog a forrásvíz. Felállításra került egy hatalmas fakereszt, ami a forrás mellé került, szembe a bejárattal, hogy messziről kitűnve fogadja a zarándokokat. A kereszt elé, a forrás mellé helyeztük a miséző oltárt, a kegyhely elé pedig a Sinkovits emléktábla került. A kegyhelyet körbekerítettük kerítéssel a vadak elleni védekezés miatt. Mára a Miród-forrás kegyhely Vas megye egyik legnagyobb turisztikai látványossága lett.

A munkálatok 2003-2004-ben is folytatódtak. Egy Lourdes-i barlang került felállításra, Boldog Batthyány László boldoggá avatásának emlékére. Továbbá a forráshoz vezető mintegy 700 méteres út mellett 2004-ben a 14 úti stáció keresztjei lettek elhelyezve. A dolog egyedüliségét az adja, hogy minden egyes keresztnek külön gazdája, gondozója van. Gondozóik a falusi gyerekek, illetve szüleik. Időközben a kegyhelyhez vezető utat a falusi emberek adományaiból kaviccsal borítottuk, így most a forrás, esőben is jól megközelíthető. 2005-ben egy harangot szenteltünk a kegyhelyen, valamint a Miród-forrás versét márványtáblába vésettük, és azt helyeztük el a forrásnál. 2005 év szeptemberében Mindszenty-emlékművet szenteltünk a hármas Mindszenty évforduló alkalmából, melyet Lezsák Sándor a Mindszenty Társaság elnöke avatott fel. 2006-ban az I. és a II. világháborúban elesetteknek, és az 1956-os forradalom üldözötteinek állítottunk emléket. 2007-ben Brenner emlékművet szenteltünk Brenner János plébános meggyilkolásának 50 éves évfordulója alkalmából. Továbbá a régi, elsősorban a vadak ellen készült kapu helyett egy csodaszép székely kaput készítettünk. 2008-ban az egyesületünk is beszállt abba az összefogásba, mellyel felújítottuk Kemestaródfa templomát. Ugyanebben az évben a régi, balesetveszélyes taródfai temetőkeresztet is felújítottuk. A templomszentelésre júliusban a község búcsúnapján került sor, míg a kereszt felszentelése augusztusban történt. A templomot dr. Veres András megyéspüspök, míg a keresztet dr. Márffy Gyula veszprémi érsek atya szentelte fel. Az augusztusi rendezvény alkalmából ünnepeltük a kegyhely fennállásának 760. évfordulóját. 2009. július 5-én szenteltük az egyesület által készíttetett 1848-49-es hősi emlékművet, de a templom előtti tér térkövezését és a hősi emlékművek díszkivilágítását is mi finanszíroztuk. 2010. szeptember 20-án a kegyhely is bekapcsolódott a Kulturális Örökség Napjai című rendezvénysorozatba. A rendezvény apropóján felszentelésre került a felújított kemesmáli temetőkapu, a temető keresztje és a falu végén található kőkereszt is.

2012-ben megünnepeltük a kegyhely felszentelésének a 10. évfordulóját. Az ünnepi szentmisét Pápai Lajos győri püspök atya celebrálta. A forrásnál beszédet mondott dr. Papp Lajos professzor.

2005-től folyamatosan fogadunk diák és felnőtt csoportokat táborozás, kirándulás céljából. Szándékosan nyitottunk a gyerekek felé ugyanis úgy gondoljuk, hogy Ők a jövőnk zálogai, velük kell ilyen korban megtanítani a természet és a védett értékek szeretetét. A nyitás pontosan azt jelenti, hogy április végétől október elejéig (időjárástól függően) hétvégenként diákcsoportokat fogadunk, akik a kegyhelynél táboroznak, túráznak. A látogatás folyamán elmondjuk a gyerekeknek a kegyhely régi és felújításának a történetét. Valamint megismertetjük őket a község történetével, szokásaival, hagyományaival. Ezek mellett a gyerekek sétálhatnak a jó levegőn, szalonnát süthetnek, és horgászhatnak a kegyhely mellett folyó patakban.

2005-ben merült fel először, hogy egy fedést kellene készíteni a forrás fölé, hogy esős időben is lehessen rendezvényt tartani a forrásnál. A tervek már 2009 körül elkészültek, azonban anyagiak hiányában nem tudtuk megcsinálni a fedést. Végül 2017-ben egyéni belügyminisztériumi döntést követően 5 millió Ft támogatást kaptunk, valamint a Vas Megyei Erdészet ingyen adta a fedés faanyagát. Ennek köszönhetően 2018 tavaszán elkészült az oltárfedés, melyet 2018. nyarán szentelt fel dr. Székely János megyés püspök.