Kisboldogasszony templom

Mint a legtöbb magyar faluban, Kemenessömjénben is a legrégebbi épület a templom. Keletkezésének pontos dátumát nem ismerjük. A Kisboldogasszonynak szentelt templom első írásos említése 1339-ből való. Száz év múlva, 1439. augusztus 8.-án így szól róla a forrás: IV. Jenő pápa Firenzében Osth László kérvényére a semjéni Szűz Mária tiszteletére épült templom hívei számára búcsút engedélyezett. Feltehető, hogy plébániatemplom volt a reformációig, és Mihályfa is hozzátartozott.

1550-ben még katolikus plébánia, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg. Ebben az időben szinte az egész Kemenesalja, így Sömjén is az új hitre tért át. Az ezt követő időkben a templom pusztulásnak indult, és csaknem 150 éven keresztül romlott az állaga, mígnem egy 1698-ban keltezett leírás már csak falak omladékát, romos sekrestyét és a templom körüli elhanyagolt temetőt említi.

Az időközben rendbehozott templom 1732-ben, az ellenreformáció során fegyveres erőszakkal került vissza a katolikusokhoz. 1732. június 3-án, pünkösd harmadik napján Maratskó Anzelm prépost vezetésével érkezett a templomfoglaló bizottság, akiket miután Mihályfáról a lakosság elűzött, Sömjén felé vették az irányt. A falu népe, az időközben ideérkezett mihályfaiak segítségével, botokkal, fejszékkel, kapákkal felfegyverkezve várta a bizottságot, akik kénytelenek voltak eredménytelenül távozni. Azonban hiába volt a hívek ellenállása, augusztus 20-án fegyveres erőszakkal foglalták vissza a templomot, csakúgy, mint egész Kemenesalján.

A katolikus templom1755-ben tatarozták az épületet, erre egy évszámos felirat is utal a szentély keleti sarkán. 1785-96-ban Szily püspök segítségével javításokat végeztek. Ebben az évben festi meg Dorfmeister István a Szűz Mária születését ábrázoló oltárképet is. A sekrestye 1792-ben készül, míg a mai homlokzatát 1892-ben kapja a templom. Eredetileg két harangja volt, azonban az egyiket a II. világháborúban elvitték, a jelenleg is használt harang 1938-ból származik.
1973-ban régészeti kutatásokat végeztek a templomban, ami bizonyította középkori eredetét, annak ellenére, hogy szentélyét nem kelet felé tájolták, amely pedig a középkori templomoknál követelmény volt.

Az épület homlokzata dísztelen, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén lévő ablakok és a torony alatti bejárat egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén a toronyban négy félköríves ablak, felette órahely. A főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék - hangvetőjén Mózessel és vázákkal - copf stílusú alkotás.