A község szélén levő temetőben áll a Berzsenyi család kriptája, amelynek építtetését 1906-ban kezdte el dr. Berzsenyi Dezső. Elkészülte után itt temették el utólag Berzsenyi Lénárd 1848-as honvéd ezredest, aki 1805-ben született Nemesmagasiban, középnemesi családban.
A gimnázium után a katonai pályát választotta, belépett a 9. Miklós-huszárezredbe. 1848-ban kapitányként volt itt századparancsnok. Még nyáron Morvaországból indították őket útnak Magyarországra. Berzsenyi így már a Jellacsics elleni hadjáratban is részt vett. November 26-án őrnaggyá és osztályparancsnokká léptették elő. A téli harcokban először Görgei, majd Perczel parancsnoksága alatt küzdött. 1849. február 1-én alezredes, április 2-án ezrede ideiglenes, május 14-től pedig ezrede parancsnoka lett. Júniustól a 4. és a 9. huszárezredek lovas hadosztályának lett parancsnoka, egészen a világosi fegyverletételig.
Június 20-án Görgei a II. hadtest parancsnokává akarta kinevezni tábornoki ranggal, Berzsenyi azonban nem fogadta el. Arra hivatkozott, hogy nem érez magában elég tehetséget hozzá. Talán ez volt a szerencséje, mert a kézre került tábornokokat az osztrákok kivégezték. Berzsenyi golyó általi halálról szóló ítéletet kapott, amelyet kegyelemből 18 évi várfogságra változtattak. 1857-ben kegyelemmel szabadult Olmützből.
A fogságban felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat alkotott, amikor több mint száz rabtársát lerajzolta. Ezeknek egy része a szombathelyi Savaria Múzeumban, illetve a budapesti Hadtörténeti Múzeumban található. 41 portrét az 1960-as években találtak meg a celldömölki postaépület (egykori Berzsenyi-ház) átalakításakor, annak padlásán. Ezek közül 3 az ostffyasszonyfai Petőfi-emlékszobába került, a többi az alsósági Berzsenyi Lénárd Általános Iskolában található. Berzsenyi hazatérése után szülőfalujában gazdálkodott 1886-ban bekövetkezett haláláig
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A gimnázium után a katonai pályát választotta, belépett a 9. Miklós-huszárezredbe. 1848-ban kapitányként volt itt századparancsnok. Még nyáron Morvaországból indították őket útnak Magyarországra. Berzsenyi így már a Jellacsics elleni hadjáratban is részt vett. November 26-án őrnaggyá és osztályparancsnokká léptették elő. A téli harcokban először Görgei, majd Perczel parancsnoksága alatt küzdött. 1849. február 1-én alezredes, április 2-án ezrede ideiglenes, május 14-től pedig ezrede parancsnoka lett. Júniustól a 4. és a 9. huszárezredek lovas hadosztályának lett parancsnoka, egészen a világosi fegyverletételig.
Június 20-án Görgei a II. hadtest parancsnokává akarta kinevezni tábornoki ranggal, Berzsenyi azonban nem fogadta el. Arra hivatkozott, hogy nem érez magában elég tehetséget hozzá. Talán ez volt a szerencséje, mert a kézre került tábornokokat az osztrákok kivégezték. Berzsenyi golyó általi halálról szóló ítéletet kapott, amelyet kegyelemből 18 évi várfogságra változtattak. 1857-ben kegyelemmel szabadult Olmützből.
A fogságban felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat alkotott, amikor több mint száz rabtársát lerajzolta. Ezeknek egy része a szombathelyi Savaria Múzeumban, illetve a budapesti Hadtörténeti Múzeumban található. 41 portrét az 1960-as években találtak meg a celldömölki postaépület (egykori Berzsenyi-ház) átalakításakor, annak padlásán. Ezek közül 3 az ostffyasszonyfai Petőfi-emlékszobába került, a többi az alsósági Berzsenyi Lénárd Általános Iskolában található. Berzsenyi hazatérése után szülőfalujában gazdálkodott 1886-ban bekövetkezett haláláig