Kéleshalmi homokbuckák

Nyugodt hullámzású, de tekintélyes, átlagosan 10 m szintkülönbségű homokbuckás vidék. A pionír homokkötő gyeptársulásoktól a zárt homokpuszta-gyepekig sokféle növénytársulás található meg itt. Legjellemzőbbek a másodlagosan kialakult pusztai cserjések.

Gyakori cserje az egybibés galagonya, de kökény, boróka, vadrózsa, a védettebb mélyedésekben - főleg a fehérnyár sarjtelepek árnyékában - varjútövis és fagyal is él. A buckaközi mélyedésekben a serevényfűz törpecserjése díszlik, melynek védelmében több különleges gombafaj és néhány orchideaféle él.

A homokpuszta-gyepek csakúgy, mint a Duna-Tisza köze más vidékein, számos bennszülött és pontusi-pannon növényfajnak nyújtanak otthont. Ilyen például a homoki bakszakáll, a kék szamárkenyér, a pusztai kutyatej, a homoki vértő, a tarka- és a zászlós csüdfű, valamint az ősszel virágzó homoki kikerics, a kései szegfű és a homoki keserűfű.