Városi Múzeum

A múzeum kulturális térként értelmezése már régen felmerült helyi igényként, hiszen Falusi Mihály akkoriban országosan ismert keceli szobrász alkotásaiból 1930-ban kiállítás nyílt a községben. A 2. világháború után tovább folytatódott a törekvés egy állandó helytörténeti gyűjtemény létrehozására. Több helye is volt már az időközben szaporodó tárgyanyagnak, de állandó helye és gondozója nem lévén, időről időre szétszóródott, eltűnt az anyag egy része.

A helytörténeti kutatásnak és a helyiek öntudatának erősödésében hatalmas előrelépést jelentett, hogy az 1980-as évek elején a keceli tanács kezdeményezésére komoly tudományos munka folyt a nagyközségben Bárth János néprajzkutató vezetésével, amelynek eredményeként egy több mint 1200 oldalas monográfia jelent meg 1984-ben, Kecel története és néprajza címmel. A tanulmánykötet, amelynek kiadása Kecel újratelepítésének 250. évfordulójára esett, időközben a hazai néprajztudomány jegyzett alapművei közé került, nemkülönben nemzetközi hírnévre is szert tett.

Az eddig felvázolt történések természetes folyományaként kezelhetjük azt a tényt, hogy 1995-re megérett a helyzet az állandó helytörténeti kiállítás létrehozására. Ekkor Kecel önkormányzata megvásárolta az addigra már várossá nyilvánított település egyik legszebb régi házát, abban be is rendeztek Bárth János segítségével főleg néprajzi anyagra és a helyi művészek alkotásaira alapozva egy állandó kiállítást. Ez azonban csak előzetes bejelentkezés alapján volt látogatható, ugyanakkor szakmai gondozása és gyarapítása sem volt megoldott.

2012-re egy – a helytörténet iránt elkötelezett – keceli polgár kezdeményezésére sikerült megnyerni a város képviselő-testületét, hogy egy magasabb cél kitűzéseként úgy döntsön, ez a gyűjtemény mind anyagi, mind jogi-szakmai szinten illeszkedjen be a hivatalos muzeális intézményi keretek közé. A szándékot tett követte, és 2013-ban minisztériumi engedélyt kapott, így hivatalosan is muzeális intézménnyé vált a Városi Múzeum.