Katymári Téglavető földtani képződmény

A képződmény feltárásban megjelenő földtani, felszínalaktani jelenség. Kialakulása döntően a jégkorszak végi, mintegy 40 ezer évvel ezelőtt lezajlott földtani eseményekhez köthető. A Duna folyó ősi medrei felvették a mai É-D-i irányukat, megindult a több ezer km² kiterjedésű dunai hordalékkúp felszínének kiszáradása és a szél fújta homokformák kialakulása. A futóhomok rétegek kialakulását követően a szél a finomabb, lebegő port is elkezdte szállítani a hordalékkúp peremére. Ennek hatására a hordalékkúp déli peremén a porkifújások és porlerakódások nyomán hatalmas, több száz km² kiterjedésű löszképződmények, népi elnevezéssel sárgaföldek alakultak ki a Bácskai-síkságon, a Vajdaságban, Sükösd, Császártöltés és Szeged környékén.

A Duna–Tisza közén (a dunai hordalékkúp felszínén) a homokviharok 30-40 ezer évvel ezelőtt végezhették munkájuk döntő részét, míg a löszrétegeket kialakító porviharok és porlerakódás mintegy 30 ezer éve indult meg és tartott egészen 12 ezer évig. A szélfútta por a felszínen mintegy 2500-3000 m magasságig, valamint a légkör magasabb régiójában 10 kilométeres magasságban is szállítódhatott. A szél áramlásának lassulása és csapadék hatására nedves és száraz ülepedéssel rakódott le a Duna–Tisza köze peremén. Ezek a jégkor végi porlerakódások a világ legjelentősebb löszfalait hozták létre a Bácskai löszös síkságon, így Katymár térségében is.

A földtani szelvény világviszonylatban egyedülálló, ugyanis a szárazföldek felszínének 10-11 %-át alkotó löszös üledékek esetében az utolsó löszképződési időszak során itt fejlődött ki a legvastagabb rétegsor. A katymári szelvény időben mintegy 8,000-10,000 naptári évvel hosszabb időintervallumot fog át, mint a madarasi, de az adott, egy-egy időegységben a kisebb porakkumuláció (átlagosan 0,5 mm/év – szemben a madarasi 1 mm/év – ülepedési rátával) miatt vékonyabb löszös rétegek fejlődtek ki. Ennek ellenére a fejlettebb, több talajréteg és a futóhomok közbetelepülések nyomán a nemzetközi jelentősége hasonló, mint a madarasi, a két szelvény csak együtt értelmezhető földtani és őslénytani szempontból.

Nyugat- és Közép-Európában nincs is megfelelője a katymári (és a madarasi) szelvénynek, csak kínai és ukrajnai löszterületekkel vethetőek össze a rétegvastagságok és az üledék-kifejlődési paraméterek.

A szelvény unikális jellegét erősíti az is, hogy a löszrétegeket vékony talajképződési szintek szakítják meg, jelezve, hogy a talajképződés és a löszképződés között igen rövid idejű, klíma által irányított átmenetek voltak. Vagyis a képződmény a permafrost („örökjég”) nélküli löszképződés É-i határát, a jégkori sporadikus permafrost D-i részét, a Kárpáti belső löszövezet kifejlődését jelzi.

Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési hiányok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal. A rendkívül finom léptékű feltárási lehetőség nyomán a jégkor végének ez a legfontosabb szárazföldi szelvénye nemzetköz szinten, mivel évtizedes (20-40 éves) léptékben nyílott lehetőségünk az egykori környezeti változások rekonstrukciójára 28 és 14 ezer évek között.

Elhelyezkedés: A településtől 2 km-re, a Ny-i kivezető burkolt út mellett, az út K-i oldalán helyezkedik el. Megközelítése autóbusszal, gépjárművel és gyalogosan is lehetséges.

Látogathatóság: A képződmény egész évben várja látogatóit. Szabadon látogatható.