Szélmalom

A város egyik legértékesebb műemléke az 1859-ben épített, népi stílusú Gál - Gál Szabóné - Deákné - féle szélmalom.

A malmot helybeli téglából építette Gál Ferenc egy téglafallal - „bástyával" körbekerített, dombszerű emelkedésen, hogy vitorlái jobban kihasználják a szelek energiáját. Az épület forgó tetőrésszel és négy széllapáttal készült, tornyos, vagy holland típusú szélmalom, mely a XVII. századtól terjedt el hazánkban.

Az ablakokkal áttört falú, szépen rendbe hozott szélmalomban 1949-ig folyt a munka, búzát őröltek és szemes terményeket is daráltak. Utolsó működtetője Barna István volt.
Az államosítás után kalapácsos darálót üzemeltettek az épület földszintjén.

A városban régen hatvan malom működött, közülük tizenegy volt szélmalom. Mára csak ez maradt fenn. Belső berendezése épen maradt, hat szinten lehet megtekinteni a technikatörténeti szempontból is egyedülálló szerkezetet.

Az 1. szint: az őrlendők átvételének, ill. kiadásának a helye. Itt kapott helyet a felhordó szerkezet (az „emelőszánkó") és egy hasábszita.

A 2. szint: a lisztespad - a daráló kiadórésze és a malomkövek távolságát szabályozó szerkezetek szintje.

A 3. szint: a két malomkőjárat és a kőemelő eszköz helye. Itt történt maga az őrlés.

A 4. szint: itt találhatók a malom legfontosabb mechanikai berendezései, a fő, vagy un. királytengely, a sebeskerék és 2 db kisorsó.

Az 5. szint: a királytengely átmenő szakasza és az ácsműhely.

A 6. szint: a vitorlaszárnyak energiáját a malomkövekhez közvetítő berendezések helyezkednek el itt. A szelestengő, az un. nagybálvány, a fogaskerekek és orsók, a tetőt szélirányba fordító a fal síkján körbefutó fogasléc.