A községtől kb. 500 méterre délre a Marcal jobb partján egy középkori sáncvár található.A Marcal és a megyehatárt képező csatorna közötti mocsaras térből emelkedik ki a várhely. A földvártól délkeletre néhány száz méterre egy nagyobb méretű földvár, Szegvár árka található, melynek első okleveles említése 1156-ból származik és pusztulása a tatárjárásra tehető.
A karakói vár valószínűleg Szegvár pusztulása után keletkezett. Sokkal kisebb méretű elődjénél, de összetettebb, külső és belső részre oszlik, ezért a kutatók szerint egy nemesi família lakhatta szolgaszemélyzetével. 1277 december 20-án Karakón tartózkodott IV. László, itt fogadta királyi táborában Henrik bán fiait.
A terület a XIV. század végéig királyi birtok volt, akkor Zsigmond király Irnosd fiának, Lászlónak adományozta. Később Somló várának birtokaihoz csatolták. Birtokosai Kinizsi Pál és Magyar Benigna adományaként sokáig a pálos szerzetesek voltak, először a vázsonykőiek, majd a pápaiak gazdálkodtak itt. A rendek feloszlatása után a Kamara felügyelte a birtokot. Jelentőségét fokozatosan elveszítette a kővárak építésével, de egészen a XVII. századig mint erősség létezett. 1552-ben Magyar Bálint és vitézei csatát vívtak itt a törökökkel, majd 1666-ig török hódoltság alá került.
1707-ben Bottyán János harcolt Karakónál a császári csapatokkal. Katonáival visszavonult a sáncok mögé, ágyúit az út töltésének irányítva gyalogságával itt foglalt állást. Biztos védelmet talált a sáncok mögött, mert a császáriak azokat megtámadni nem merték. 1809 július 10.-én Napóleon serege megverte a nemesi felkelőket a karakói átkelőért folytatott küzdelemben. Az 1848-as szabadságharcban a vasvári nemzetőrség tanyázott benne néhány hétig.
A védett terület középpontja egy 35 m ármérőjő kerek, 10-13 m széles árokkal övezett belső várrész. Ettől északra a trapéz alakú külső várrész található. A belső vártól délre félhold alakú külső várrész van. A három részt kétszeres, északon háromszoros vizesárok védte. Régészeti ásatást 1976-ban végeztek a vár belsejében. Többek között sarló, ajtóvasalás, és nyílhegyek kerültek elő, késő Árpád-koriak.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A karakói vár valószínűleg Szegvár pusztulása után keletkezett. Sokkal kisebb méretű elődjénél, de összetettebb, külső és belső részre oszlik, ezért a kutatók szerint egy nemesi família lakhatta szolgaszemélyzetével. 1277 december 20-án Karakón tartózkodott IV. László, itt fogadta királyi táborában Henrik bán fiait.
A terület a XIV. század végéig királyi birtok volt, akkor Zsigmond király Irnosd fiának, Lászlónak adományozta. Később Somló várának birtokaihoz csatolták. Birtokosai Kinizsi Pál és Magyar Benigna adományaként sokáig a pálos szerzetesek voltak, először a vázsonykőiek, majd a pápaiak gazdálkodtak itt. A rendek feloszlatása után a Kamara felügyelte a birtokot. Jelentőségét fokozatosan elveszítette a kővárak építésével, de egészen a XVII. századig mint erősség létezett. 1552-ben Magyar Bálint és vitézei csatát vívtak itt a törökökkel, majd 1666-ig török hódoltság alá került.
1707-ben Bottyán János harcolt Karakónál a császári csapatokkal. Katonáival visszavonult a sáncok mögé, ágyúit az út töltésének irányítva gyalogságával itt foglalt állást. Biztos védelmet talált a sáncok mögött, mert a császáriak azokat megtámadni nem merték. 1809 július 10.-én Napóleon serege megverte a nemesi felkelőket a karakói átkelőért folytatott küzdelemben. Az 1848-as szabadságharcban a vasvári nemzetőrség tanyázott benne néhány hétig.
A védett terület középpontja egy 35 m ármérőjő kerek, 10-13 m széles árokkal övezett belső várrész. Ettől északra a trapéz alakú külső várrész található. A belső vártól délre félhold alakú külső várrész van. A három részt kétszeres, északon háromszoros vizesárok védte. Régészeti ásatást 1976-ban végeztek a vár belsejében. Többek között sarló, ajtóvasalás, és nyílhegyek kerültek elő, késő Árpád-koriak.