Szent Péter és Pál-templom

A falu első templomát az 1300-as évek elején építették és 1332. június 29-én szentelték fel Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére. Ennek a templomnak sekrestyéje és tornya nem épült. A kórust fa cölöpökre építették fel deszkákból. A két harangot, melyeket a hívők a szalacskai öntőműhelyben készíttettek, a templom épületétől teljesen különálló lábazatra, úgynevezett haranglábra szerelték fel.

Az erősen elhasználódott és ugyancsak rogyadozó templomot, a terület akkori gazdája, Lak 1480-ban a saját jövedelme és a lakosság terhére felújíttatta. A templomot az 1483-as esztendő búcsújának napján vehették ismét használatba.

Az országból való kiűzetésük idején a visszavonuló törökök a templomot 1695-ben felgyújtották. Az épület javarésze leégett.

A környék világi birtokosa a századforduló idején Esterházy Pál nádor volt. A gróf elsőrendű feladatának tekintette, hogy a törökök által felégetett templomot eredeti helyére és régi pompájában visszaépíttesse. Az építési munkálatokhoz, melyeket 1729-ben kezdtek meg, jelentős anyagiakat áldozott föl, de a lakosságtól is megkérte a hozzájárulást. Ennek eredményeként az új templomot 1735-ben szentelték fel.

Eredeti leírások szerint a templomnak még 1824-ben is deszka padlása volt, a teteje náddal volt befedve. A templomhoz tornyot építtettek, a födémet fazsindelyre cseréltették ki. Közel másfél esztendős megfeszített és odaadó munkával készült el a jelenleg is meglévő műemlék jellegű, barokk stílusban épített római katolikus templom az új és magas tornyával, valamint az északi oldalán lévő sekrestyéjével, melyet 1845. július 6-án, a Pünkösd utáni nyolcadik vasárnapon szenteltek fel. A lebontott harangláb helyére, a régi templom emlékére, kőkeresztet állíttattak.