Márkusvár

A 10. század elején a honfoglaló magyar népesség telepedett le ezen a vidéken. A Tési Malom-dülő, Tatárhegy, Újkenderföldek és a Rubányi-dülő területén alakult ki a kora Árpád-kori település. 1993-ban került elő e település temetőjének néhány sírja, melyeknek szegényes melléklete arról árulkodik, hogy egy átlagos 80-120 főt számláló köznépi falu alakult ki ezen a területen.

Jásd községtől kb. 1 kilométerre délnyugatra, a Szentkúttól kb. 300 méterre, a Gaja-patak déli partján az enyhe lejtésű teraszos domboldal meredek szélén található az Árpád-kori kettős sáncú földvár. Az itt található Márkusvár (Mária Terézia sánc, avar sánc) félkör alakú építményei ma is megfigyelhetők. A kora Árpád-kori földvár maradványainak az első részletes leírását, alaprajzát és metszeteit Faller Jenő közölte.

Rómer Flóris a látottakat így írta le:
Vadalmástól Jasdig és Gaja partján két kör alakú földsáncz van, az egyik Markus várának neveztetik. Ez az egész vidék tele van római cserépmaradványokkal, különösen a tési malom körül igen szép különféle terra sigillata darabok találhatóak.

A várban ásatás még nem volt, területén korábban népvándorlás-korinak meghatározott cserépdarabokat találtak. Későbbi terepbejárások során apróra törött Árpád-kori cserépdarabokat találtak. Régebbi leírások szerint a Gaja-patak mosta el az erődítés északi félét és eredetileg két kör alakú sánc vette körül, de ezt a feltételezést az újabb megfigyelések tagadják. Nem mosta el a földvár felét a Gaja-patak, mert eredetileg is a félkör alakú kettős földsánc és a meredek domboldal védte.

A Gaja-patak völgye felé meredek partban végződő enyhe lejtésű terasz szélén fekvő földvárat a domboldal többi részétől elválasztó kettős sáncárok jó állapotban megmaradt. A sáncokkal védett területen kis méretű lakótorony maradványai láthatók.