Izsó Miklós Emlékház

Izsófalva önkormányzata 2001. szeptember 15-én nyitotta meg az Izsó Miklós Emlékházat. Bár Izsó Miklóst (1831-1875) "a legmagyarabb szobrásznak" tartják, életéről és munkásságáról első alkalommal készült állandó kiállítás.

A művész alkotó korszaka az 1848-49-es szabadságharc leverését követő ínséges időkre esik. Az elnyomatás korában kezdte pályáját, amikor nemigen lehetett állami felkérésekben reménykedni, s tulajdonképpen csak másfél évtized (1860-1875) adatott számára, hogy életművét megalkossa. Szobrászi ötletei javarészt tervvázlatokban maradtak ránk. Jelentős alkotása: a Debrecenben felállított Csokonai Vitéz Mihály emlékmű.

A kiállítás bemutatja a művész fő alkotásait: a Búsuló juhász-t, a Táncoló paraszt ciklusának két szép remekét, a legszebb emlékműterveit (Haldokló Petofi, Talpra magyar, Árpád) valamint kortársairól (Arany János, Egressy Gábor, Almási Balogh Pál, Pákh Albert) természet után készült jellemportréit, és a Magyar Nemzeti Múzeum panteonjában lévő történelmi arcképei közül Werboczy István ideálportréját.

Az apró, terrakotta (égetett agyag) szobrokban a művész képes volt kifejezésre juttatni az általános emberi érzések mellett a magyar lélek jellemző sajátosságait is. A temperamentumot, a nemzeti büszkeséget elsőként, s mindmáig utolérhetetlen művészi szinten sikerült megragadnia, s a kisplasztikák méretüktől függetlenül monumentális érzetet keltenek. Máltán tartjuk Izsó Miklóst a nemzeti szobrászat megteremtőjének. Nagy átéléssel készült alkotásai révén a korszak legkiválóbb európai művészeinek színvonalán állt, s rajta keresztül a magyar képzőművészet az egyetemes kultúra élvonalához kapcsolódott. Művei nélkül nem képzelhető el egyetlen, a tizenkilencedik századról szóló történelmi kiadvány sem.