Ivánc látnivalói
Plébániatemplom
Cím
Ivánc

46.935442 N, 16.497169 E
Kapcsolat
Nincs megadva
A plébánia alapítása az Árpád-korra nyúlik vissza.

A gyakori német betörések megakadályozására a királyok az ország nyugati határára katonai szolgálattal tartozó szabadalmas őrállókat, őröket telepítettek.

Az ország határát jelentő erdőségekből és mesterséges torlaszokból álló ún. gyepű Szent László király idejében - a történészek egyöntetű véleménye szerint - a Gasztony-Lugos-Szalafő vonalon húzódott.
Az ettől nyugatabbra eső gyéren lakott őserdő, a gyepűelve a Franciaországból behívott cisztercita rend 1183-as szentgotthárdi monostoralapításával kezdett benépesülni.
Ivánc ekkor - Viszák községgel együtt - a Miskolc nembéli Domonkos báné volt.
Fia, Bors alapította a Sopron megyei kedhelyi vagy borsmonostori apátságot.
Végrendeletében Bors ispán - fiú örököse nem lévén - a Vas megyében fekvő Ivánc és Viszák nevű birtokait és az apátság védnökségét IV. Béla királyra hagyta.

Az Árpád-kori alapításra utalnak a szakértők szerint az 1910-ben lebontott Hegyhátszentmárton filiális templomának faragott kövei.
Ivánc kis román kori temploma első ismert birtokosa, Domokos bán és fia, Bors ispán idejében épülhetett.

A múlt század híres régésze, Rómer Flóris a Lugos-völgyi halomsírokat kutatva 1863-ban átutazott a falun és lerajzolta a templomot.
Ez a rendkívül értékes dokumentum sok adatot szolgáltat: a nyugat-dunántúli falusi templomépítészet sorába tartozó téglaépület egy természetes dombon állt, szentélye keletelt, keletre nézett.
Félköríves szentélyzáródása, kis román kori ablakai alapján a tatárjárás elöttre tehető építése.

Ivánc első, oklevélben egyházas helyként történő említése 1353-ból való.
Egy 1418-ból származó oklevélben a templom Szent Miklós titulusa szerepel.
Egy másik - 1436-ból való - oklevél megemlíti Bereck nevű plébánosát.
1499-ben is említik plébániáját.

Mivel a török időkben erre is vitt a hadak útja, a plébánia átélte a háború minden pusztítását.
Különösen sokat szenvedett a körmendi és a szentgotthárdi csata (1664) során.
Ekkor a törökök a templomot és plébániaalakot az egész községgel együtt felégették és a környező filiákat feldúlták.
Németfalut, Alsó -és Felsőlugost, valamint Himfalvát teljesen elpusztították.

A háborúk okozta szenvedéseket fokozták a hitújítással járó lelki békétlenségek is.
A már említett Kazó-féle Visitatio Canonica megrenderítő képet tár elénk a plébániatemplom állapotáról: ezek szerint csak a templom falai és boltíves szentélye állnak.
Abban az időben papja sem volt, s a 108 lakos közül, a gyermekeket nem számítva, mindössze öt felnőtt katolikus hívő volt.

1909-ben középhajója és a torony annyira megrepedezett, hogy a templom istentiszteleti célokra életveszélyessé vált.
Ezért az akkori esperes-plébános - Horváth József - 1910. január 19-én 31. számú felterjesztésében engedélyt kért, hogy hétköznapokon a templom lebontása és az új megépítésének ideje alatt a plébánia egyik szobájában misézhessen.
Az engedélyt István Vilmos szombathelyi megyéspüspöktől 1910. január 24-én megkapta.

A régi templomot 1910-ben lebontották.
Helyébe épült a mai háromhajós új templom 1913-1914-ben, alatta azonos alapterületű alsótemplom is van.