Nagy László Emlékház

A házat 1908-ban építette Nagy László nagyapja, Nagy István, majd később Nagy László édesapja Nagy Béla (1884-1969) élt itt feleségével, a nyárádi származású Vas Erzsébettel (1905-1995) és 4 gyermekükkel: Izabellával, Lászlóval (1925.), Máriával és Istvánnal (1938, írói nevén Ágh István) élt.

Az 1950-es évak kommunista diktatúrája („vas és acél országa akartunk lenni”) a hagyományos életet tönkretette: állatok nélkül, szerepüket vesztve a lakatlan gazdasági épületek ledőltek.

A szülői ház ma is látható része állami segítséggel, az iszkáziak szeretetéből és közadakozásból lett helyreállítva. 1984-től Nagy László Emlékházként szolgál, a költő híveinek és családjának szándéka szerint.

A szülőház emlékházzá alakításának fő célja: Nagy László szellemi örökségének ápolása a szülőföldön, életművének elmélyült megismertetése. Ennek elérését szolgálja az iszkázi székhelyű Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány. Az alapítvány az iszkázi önkormányzattal közösen gondozza az emlékházat, részt vesz a kulturális örökség megóvására, a nevelés és oktatás korszerűsítésére irányuló nemzeti programokban. 2008-ban a Nagy László Emlékház is bekapcsolódott a Magyar Irodalmi Emlékházak hálózatába.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával felújított emlékház és az új kiállítások kiválóan alkalmasak a múzeumpedagógiai célok megvalósítására, rendhagyó irodalomórák megtartására és irodalmi kirándulásokra.