A Szobor-hegyen (Szabadság-hegy), a csata fontos színterén áll. 1849 tavaszán az osztrák tüzérség 30 ágyút állított fel itt a magyar seregek fogadására. A magyar gyalogság szuronyrohammal kiszorította az osztrákokat, és saját ütegeit állította fel.
A vaskerítéssel körülvett szobor korabeli öltözékben menetelő zászlótartó honvédet ábrázol, mely 1901-ben a csata 50. évfordulójára készült el országos közadakozással. Radnay Béla szobrászművész alkotása, bírálója Fadrusz János szobrászművész volt. Talapzatán a négy vezető tábornok: Görgey Artúr, Damjanich János, Klapka György és Aulich Lajos domborműve látható. A szobor talapzata alatt kriptát létesítettek, idegyűjtötték össze a falu belterületén elesettek maradványait.
A vasútállomástól piros kereszt turistajelzés vezet a Honvéd-emlékműhöz. A város közepén álló katolikus templomtól indul az Ady Endre utca melynek második keresztutcája , a Csata utca vezet a az emlékműhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész településre.
„Csendesen járj fiam, ne fuss! Ahová lépsz, vérét ontott seregeknek, földre tepert, otthonát védő őseidnek jeltelen hantjain jársz! Mennyi hűséget, akarást és szeretetet takarnak itt a hantok! Ne menj még fiam, emlékezz!"
Az Isaszegiek Marcsányi István kántortanító vezetésével már 1895 óta dolgoztak azon, hogy méltó emléket állítsanak a szabadságharc egyik legjelentősebb csatájának, és mindazoknak, akik életüket adták 1848–49 eszméiért. A szervezést a helyiekből álló ún. szoborbizottság végezte. Nekik köszönhetően 1901. szeptember 8-án felavathatták Radnay Béla szobrát. („Zászlókat lenget ím az őszi szél: gyermekek, ifjak, meglett korú férfiak, reszkető aggok jövének ím ma e véráztatta, dicsőség övezte helyre: az isaszegi győzelmes csata színterére, mert ünnepet ülünk ma, nagy, dicső ünnepet, az itt elvérzett hős honvédek iránt érzett kegyeletünk s hálánk magasztos ünnepét!" – mondta Marcsányi avatóbeszédében). 2014-ben hasonló összefogás eredményeként sikerült restaurálni az emlékművet.
Annak a dicsőséges győzelemnek emlékére, melyet a szabadságharcban Isaszegen és környékén vívtak a magyar honvédek, közadakozásból szobrot emelt Isaszeg község lelkes polgársága. A szobor, – melyet Radnay Béla tehetséges fiatal művészünk készített, ki erre a megbízatást 1900. év őszén pályázat útján nyerte – az úgynevezett «Szabadsághegyen» áll és szeptember 8-ikán fogják ünnepélyesen leleplezni. Öt és fél méter magas, elsőrendű sóskúti kőből faragott szobor ez, mely harcra rohanó honvédet ábrázol. Jobbjában kivont kardot tart, baljában zászló van, melyet vállán nyugtat. A honvéd sikerülten van megmintázva s dicséretére válik a fiatal művésznek, kinek ez az első nagyobb szabású műve. A honvéd alakja közel három méter magas és egy darab kőből van faragva, hogy jobban ellenálljon az idők viszontagságainak. A talapzat Heidelberg és Jónás műépítészek tervei szerint barokk stílusban készült, melybe magyaros motívumokat vittek bele a tervezők. A talpazat elején a felírás van. Elejét Görgey Artúr, baloldalát Damjanich János, jobboldalát Aulich Lajos, hátulját Klapka György tábornok babér- és tölgykoszorúba foglalt relief mellképei ékesítik. A talpazat magyar munka, székely kőszobrászok faragták. Az egész mű, az anyaggal és a felállítás költségeivel együtt 6000 koronába került. A szobrot körülvevő vasrácsozatot Udvary [helyesen: Udvardy – F. B.] Antal isaszegi plébános, szoborbizottsági elnök saját költségén készíttette. Radnay Béla, a szobor megalkotója pozsonyi születésű. Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában Lóránfi Antal szobrásztanár vezetése alatt kezdte, honnan a Stróbl tanár vezetése alatt álló szobrászati mesteriskolába került. Innen Fadrusz János műtermébe ment, ahol két évet töltött. Ez idő alatt több sikerült művet állított ki a Képzőművészeti Tárlaton, melyek közül két gyermek- szoborcsoportot a kormány vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum számára. Készített még Radnay Németpalánkéra is szobrot: Mezei Károly mellszobrát, a kir. palota díszlépcsője számára pedig két gyermekcsoportot. Időközben Pázmán szobrának készítését is reá bízták.
Remélhetőleg az utódok is megőrzik a város jelképét, amely a helyiek összefogásának eredményeként immáron több mint száz éve áll a település felett, a hősökre emlékeztetve.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A vaskerítéssel körülvett szobor korabeli öltözékben menetelő zászlótartó honvédet ábrázol, mely 1901-ben a csata 50. évfordulójára készült el országos közadakozással. Radnay Béla szobrászművész alkotása, bírálója Fadrusz János szobrászművész volt. Talapzatán a négy vezető tábornok: Görgey Artúr, Damjanich János, Klapka György és Aulich Lajos domborműve látható. A szobor talapzata alatt kriptát létesítettek, idegyűjtötték össze a falu belterületén elesettek maradványait.
A vasútállomástól piros kereszt turistajelzés vezet a Honvéd-emlékműhöz. A város közepén álló katolikus templomtól indul az Ady Endre utca melynek második keresztutcája , a Csata utca vezet a az emlékműhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész településre.
„Csendesen járj fiam, ne fuss! Ahová lépsz, vérét ontott seregeknek, földre tepert, otthonát védő őseidnek jeltelen hantjain jársz! Mennyi hűséget, akarást és szeretetet takarnak itt a hantok! Ne menj még fiam, emlékezz!"
Az Isaszegiek Marcsányi István kántortanító vezetésével már 1895 óta dolgoztak azon, hogy méltó emléket állítsanak a szabadságharc egyik legjelentősebb csatájának, és mindazoknak, akik életüket adták 1848–49 eszméiért. A szervezést a helyiekből álló ún. szoborbizottság végezte. Nekik köszönhetően 1901. szeptember 8-án felavathatták Radnay Béla szobrát. („Zászlókat lenget ím az őszi szél: gyermekek, ifjak, meglett korú férfiak, reszkető aggok jövének ím ma e véráztatta, dicsőség övezte helyre: az isaszegi győzelmes csata színterére, mert ünnepet ülünk ma, nagy, dicső ünnepet, az itt elvérzett hős honvédek iránt érzett kegyeletünk s hálánk magasztos ünnepét!" – mondta Marcsányi avatóbeszédében). 2014-ben hasonló összefogás eredményeként sikerült restaurálni az emlékművet.
Annak a dicsőséges győzelemnek emlékére, melyet a szabadságharcban Isaszegen és környékén vívtak a magyar honvédek, közadakozásból szobrot emelt Isaszeg község lelkes polgársága. A szobor, – melyet Radnay Béla tehetséges fiatal művészünk készített, ki erre a megbízatást 1900. év őszén pályázat útján nyerte – az úgynevezett «Szabadsághegyen» áll és szeptember 8-ikán fogják ünnepélyesen leleplezni. Öt és fél méter magas, elsőrendű sóskúti kőből faragott szobor ez, mely harcra rohanó honvédet ábrázol. Jobbjában kivont kardot tart, baljában zászló van, melyet vállán nyugtat. A honvéd sikerülten van megmintázva s dicséretére válik a fiatal művésznek, kinek ez az első nagyobb szabású műve. A honvéd alakja közel három méter magas és egy darab kőből van faragva, hogy jobban ellenálljon az idők viszontagságainak. A talapzat Heidelberg és Jónás műépítészek tervei szerint barokk stílusban készült, melybe magyaros motívumokat vittek bele a tervezők. A talpazat elején a felírás van. Elejét Görgey Artúr, baloldalát Damjanich János, jobboldalát Aulich Lajos, hátulját Klapka György tábornok babér- és tölgykoszorúba foglalt relief mellképei ékesítik. A talpazat magyar munka, székely kőszobrászok faragták. Az egész mű, az anyaggal és a felállítás költségeivel együtt 6000 koronába került. A szobrot körülvevő vasrácsozatot Udvary [helyesen: Udvardy – F. B.] Antal isaszegi plébános, szoborbizottsági elnök saját költségén készíttette. Radnay Béla, a szobor megalkotója pozsonyi születésű. Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában Lóránfi Antal szobrásztanár vezetése alatt kezdte, honnan a Stróbl tanár vezetése alatt álló szobrászati mesteriskolába került. Innen Fadrusz János műtermébe ment, ahol két évet töltött. Ez idő alatt több sikerült művet állított ki a Képzőművészeti Tárlaton, melyek közül két gyermek- szoborcsoportot a kormány vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum számára. Készített még Radnay Németpalánkéra is szobrot: Mezei Károly mellszobrát, a kir. palota díszlépcsője számára pedig két gyermekcsoportot. Időközben Pázmán szobrának készítését is reá bízták.
Remélhetőleg az utódok is megőrzik a város jelképét, amely a helyiek összefogásának eredményeként immáron több mint száz éve áll a település felett, a hősökre emlékeztetve.