2010. augusztusától az új fogadóépülettől a geológiai tanösvény bejáratáig vezető kőzetparki ösvény melletti 4 hektáros területen új arborétum várja a látogatókat. A miocén erdőben a 17 millió évvel ezelőtti miocén kor flórájának jelenkori leszármazottjai és ősállatreprodukciók között vezet az út.
A pihenőhelyekkel tarkított, gyalodhidakon átívelő ösvények mentén különleges, egzotikus helyekről származó növények növekednek. Árnyékukban miocén kori emlős állatok élethű szobrai állnak.
Az arborétum közepén egy építészetileg is igen mutatós, ugyanakkor a tájba harmonikusan illeszkedő melegház található. Itt szenderegnek télen azok a növények, amelyek nyáron még szabadban virulnak. Ilyenek a pálmafélék is, melyek az ipolytarnóci melegebb harmadidőszak karakteres növényei voltak.
Az elmúlt 17 millió év kontinensvándorlása sodorta a területet északabbra, a földi klíma, éghajlat is hidegebbé vált, az ősi trópusi, szubtrópusi flóra tovatűnt. Jégkorszakban élünk (állandó jégsapka fedi, még most is bolygónk pólusait), segíteni kell az egykori őshonos növényzetet a téli hónapok átvészelésében.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A pihenőhelyekkel tarkított, gyalodhidakon átívelő ösvények mentén különleges, egzotikus helyekről származó növények növekednek. Árnyékukban miocén kori emlős állatok élethű szobrai állnak.
Az arborétum közepén egy építészetileg is igen mutatós, ugyanakkor a tájba harmonikusan illeszkedő melegház található. Itt szenderegnek télen azok a növények, amelyek nyáron még szabadban virulnak. Ilyenek a pálmafélék is, melyek az ipolytarnóci melegebb harmadidőszak karakteres növényei voltak.
Az elmúlt 17 millió év kontinensvándorlása sodorta a területet északabbra, a földi klíma, éghajlat is hidegebbé vált, az ősi trópusi, szubtrópusi flóra tovatűnt. Jégkorszakban élünk (állandó jégsapka fedi, még most is bolygónk pólusait), segíteni kell az egykori őshonos növényzetet a téli hónapok átvészelésében.