Evangélikus templom

Iharosberény a reformáció korában Nádasdy Tamásnak, a reformáció nagy pártfogójának a birtoka volt, itt is korán alakult evangélikus gyülekezet. Az első írásos feljegyzés 1608-ból származik.

A 17. századból ismeretes az is, hogy Musay püspök 1661-ben az anya-gyülekezetek közé sorolta Berényt. 1681 után a hívek templomot építettek fából, az akkori gondnoktól, Tóth Miklóstól kapott telken. Ez a gyorsan, szinte hevenyészve készült templom azonban hamarosan roskadozóvá vált, és le kellett bontani.

A gyülekezet 1720-ban építette fel új templomát, de a hitélet nem folyhatott zavartalanul. A reformáció ellenségei ugyanis ezen, a török alól visszafoglalt területen sem akarták megengedni a szabad vallásgyakorlatot, és el akarták venni a templomot. A hívek azonban nem engedték, bátran kiálltak templomukért, és megmaradtak hitükben. Helytállásuknak köszönhető, hogy később sikerült a vármegyénél azt is elérni, hogy Iharosberény - Somogy vármegyében, Surd mellett - artikuláris helyet "megillető" státusú település lett. Ennek következtében lelkészei szabadon hirdethették az igét, szolgáltathatták ki a szentségeket és temethettek. Itt gyűlt össze a környék evangélikus-sága, de a lelkészek innen kijárva " vidéken" is végeztek vallásos szertartásokat.

Mária Terézia uralkodásának vége felé már érezhető volt az állam megváltozott magatartása a protestánsok irányában. Ezt példázza az is, hogy 1775-ben a gyülekezet új (harmadik) templomépítését már nem akadályozta a vármegye. Alig telt el félszáz esztendő és a hívek kinőtték fából épített templomukat. 1827-ben - Kovács Ferenc (1820-1834) lelkész idején - felépítették a jelenlegi (negyedik) templomot. Az 1838. évben - akkor Takács Mihály (1834-1852) volt a gyülekezet prédikátora - egy 482 és egy 185 fontos harangot öntettek Pécsett. 1843-ban új iskolát építettek. Inkey uraság az építkezés nagy támogatója volt.

Andorka János szolgálata alatt - 1854-ben - a harmadik harangot is megvet-ték, és orgonát építtettek. 1884-ben az orgonát nagyobbra, a jelenlegire cserélték. Az egyházközséghez összesen 1830 lélek tartozott. 1894-ben Borbély Gyulát (1894-1915) lelkészsége alatt 1895-ben modern, szép paplakot építettek. A gyülekezet 1934-ben felújította évszázados templomát.
A középső harangot - amelyet az első világháború után vett a gyülekezet - még 1944 májusában elvitte a német-magyar vegyes katonai bizottság. 1945 húsvétján az orosz katonák garázdálkodtak a templomban: szétszedték az orgonasípokat és az utcán eldobálták, az oltárterítőkkel lovaikat cicomázták, a keresztelési ezüstedényeket elrabolták. Megmenekült viszont a pusztulástól a németek által aláaknázott templom: kulcsát a megbízott német tiszt - egy lelkész fia - átadta Fónyad Pál lelkésznek, s elmagyarázta, hogy a hatástalanítást miként kell elvégeznie, majd így búcsúzott: "Gott ist treu!" ("Isten hűséges!")
Valóban, a templom ma is áll, hirdeti a kegyelmes Isten dicsőségét.

Az iharosberényi evangélikus templom a település egyik kiemelkedő építészeti öröksége. A térségben legkorábbi alapítású lutheránus gyülekezet a protestáns kereszténység egyik központja. Tevékenységük, a templomaikhoz kötődő kultúrtörténetük a község megkerülhetetlen alappillére.