Szent Márton templom

Volt Szent Péter templom
Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, az alapul szolgáló személynév a magyar eredetű Győr. Neve a középkorban Györk, de ezen kívül a környékben másik két Györk is létezett. Összetett nevük előtagját a XVI. század közepétől többé-kevésbé rendszeresen is használják. Így Vámosgyörk, Hévízgyörk, 1900-tól kezdve pedig Galgagyörk is. Romokban lévő templomtornyát az Árpád-korban, a XIII. század elején feltűnt, régebben Árpád-ivadéknak tartott, újabban azonban csak a XII. században Pest megyébe települt Ákos-nemzetség Ákosmonostorával hozzák kapcsolatba, s így a falu keletkezését – bár oklevél nem támogatja – legkésőbb a XIII. század első felére kell tennünk. Ősi, ma is fennálló templomának építése a régészeti kutatások szerint a XIII. sz. végén, a XIV. század elején történt.

Hévízgyörk mindig Pest megyéhez tartozott. 1438-ban györki Fornak András és a györki Pohárnok család birtoka. 1470-ben a Vámosgyörk néven szerepel „Wamusgyewk in fluvio Galgauyze” /Vámosgyörk a Galga vizén/. Ekkor vámosgyörki Pohárnok András fia György szükségletei fedezésére Vámosgyörk egynegyedét elzálogosítja a Sápiaknak. 1472-ben ez már a birtok felét érinti. 1482-ben a Rozgonyiaké. 1500-ben a Rozgonyiak leányági örökösei veszik birtokba. 1511-ben Györk, más néven Vámosgyörk boldogult Pohárnok György birtoka volt. Mivel 1470-1511-ig szerepel a Vámosgyörk név, ezért feltételezhető, hogy ezen időszakban vámja is volt. 1516-ban Györknek nevezik, és ekkor Bornemissza Zsigmond birtoka. Dézsmáját a püspökség bérbe adta. Ezt 1565-ben és 1578-ban megújították. Mossóczy püspök regestrumában „Heuiz Giörk” 6 portás nemesi falu 8 forint árendával. 1686-ban már „deserta”, 1689-ben szintén lakatlan.

A néhány éves elnéptelenedés a Buda környék felszabadító hadjáratok miatt lehetett. 1700-ra ismét lakott 40 család. Pongrácz püspök Informatiójában katolikus falu licenciátussal. II. József uralkodása alatt a katolikusok azonban csak a lakosság közel egyharmadát jelentik /vagyis 1075-ből csupán 341/. Neve már a török uralom korától Hévízgyörk, ma is Pest megyéhez tartozik. 1710-ben a templomban gabonaraktár volt. II. Rákóczi Ferenc többek között innét élelmezte a hadsereget. 1725-ben befedik és használhatóvá teszik. Az Acta Cassae Parochorumban azt találjuk 1736-ban, hogy valahogy megépített temploma van. Tornya és teteje felújításra szorul. Egy kelyhe, egy ciboriuma van. Mindezek rézből készültek és aranyozva vannak. Nincs monstranciája, más felszerelésnek is híjával van. 1746-ban csak egy Szent Márton tiszteletére szentelt főoltára van, öt ablaka és két harangja. 1771-ben villámcsapás érte, s akkor – mivel a község a Grassalkovich-uradalomhoz tartozott -, Klobusichky Terézia jóvoltából újjáépítették. A toronynak ebből az időszakból származó felső része már téglából készült. A templomnak egyébként két barokk átépítése volt.

A korai templomnak a patrónusa Szent Péter volt 1472-ben. Ekkor ugyanis a Szent Péter templommal szemben fekvő birtokokról szólnak, s ez egyértelműen azonosítható templomunkkal. Bár a ma is álló Szent Márton templomnak csupán a 18. századtól követhető nyomon a patrónusa, egy 1570-es közvetett említés alapján esetleg feltételezhető, hogy ekkor már Szent Márton lehetett a templom védőszentje. A patrónus váltás okaira nincs biztos adatunk. A késő román kori periódusban, a 13-14. század fordulóján, a szentélyt a korábbi templom köveinek felhasználásával nagyobb méretűre és egyenes záródásúra átépítették, a hajót pedig nyugat felé meghosszabbították. A déli falon három rézsűs ablak és egy ajtó töri át a falszövetet. A szentély kő dongaboltozattal fedett. Ez a templom bár romosan, de a párkányáig megmaradt a 20. század végéig.

Ezidáig az egyházmegyében ez az egyetlen templom, ahol kemencéről is tudomásunk van. Ennek rendeltetése ismeretlen. Lehetett akár az ostyasütés is. Körülötte temető volt, mely túlnyúlik a domb lankáin az egyházi területen kívülre is. Keresztelő medencéje feltehetően az egyenes szentélyzáródású templommal egyidőben készült. Párja a püspökhatvani plébánián van. A templom állapotát az 1733. – 1746. – 1760. évi Canonica Visitatiok írják, 1945-ig elég jó állapotban volt. A II. világháború után fedélszéke is hiányzott. Helyreállítása 1986-1988-ig történt. A munkák elvégzésében jelentős szerepe volt dr. Asztalos József múzeumigazgatónak, Pálos Frigyes hatvani prépostnak és Holnapy Dénesnek, aki jelenleg a premontrei rend fogadalmas tagja. Régi oltárképe, mely közepes barokk munka, a mostani templomban van, s ugyanitt találjuk négy fából faragott szobrát is. E templom műemlék. A felfelé szűkülő, négyzetes alaprajzú torony felső harmadában minden oldalon ablakokkal tagolt. Sarkai armírozottak és lábazati támpillérrel megerősítettek. A 14-15. században építhették a hajóhoz. A falkutatás során további két barokk periódust sikerült elkülöníteni. A templomot helyreállították, ma is látogatható.