Szent Antal-kápolna

A Hetvehely környékét nem ismerő ember nem is sejti, hogy a Mecsek oldalára könyöklő zselici hátak milyen kincsét rejtik e vidéknek. Honnan is tudnák, hiszen a kövesutaktól messze, a turisták által elkerült erdők rengetegével körülvett gerincen, hatalmas lombú hársfa védelmében szinte elbújik a Szent Antal nevét viselő kápolna.

Kalandos múltja összekapcsolódik Hetvehely és Kán életének elmúlt évtizedeivel, magán viselve e települések történelmének megpróbáltatásait, szenvedéseit, s megújulásában településeink fejlődését, az itt lakó emberek jövőbe vetett töretlen hitét. Építőinek eredeti célja szerint a káni miseúton a templomba vagy onnan hazafelé igyekvők számára nyújtott védelmet az eső, vihar, szél és villámlás ellen úgy, hogy közben a védelemre szorulók egy imát is elmondhattak, de bizonyára jó időben is sokan megálltak itt, a ruhájukról az út porát leporolni, az ismerősökkel néhány szót váltani, vagy egyszerűen csak megpihenni.

A kis kápolna, mint a békesség állomása menedék volt mindenki számára, nem válogatva hite vagy származása szerint az emberek között. Szerették az emberek ezt a helyet, a kereszt lábánál mindig friss volt a virág, kifejezve hálájukat ezzel. A történelem azonban más jövőt írt e vidéknek, legalábbis néhány évtizedre. Egyre kevesebben lettek a misébe járók, elmaradoztak a virágok a kereszt alól. Távolról ágyúdörgés, fegyverropogás hallatszott, a háború hangjai.

Később az utat benőtte a gaz, a szeder, az akác, az úton traktorok jártak, de a traktorosok nem álltak meg imádkozni. Ők valami másban hittek, olyanba, ami nem tűrt meg kápolnát, olyat, aminek útjába állt a kereszt, oly annyira, hogy egy traktoros neki is tolatott, s a korpusz mindkét lába letörött. Az emlékezők szerint, néhány nap múlva a traktorost is baleset érte, a cséplőgép mindkét lábát ugyanott vágta le, mint ő az útmenti keresztét.

Évtizedek teltek el, a kápolna az útnak hátat fordítva, bedőlt falakkal, s tetővel, a kereszt letörött lábbal várta az idők változását, várta hogy a völgyben lakó közösség ismét megtalálja s elláthassa eredeti feladatát.

Az új évezred hozta a megújulást, Hetvehely vezetése a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával teljes egészében felújította a kápolna épületét, visszakerült a régi kapu, kerítés állja körül a hársfa alját, a régi kereszt, amely mellett új is áll, visszakerült a helyére.

Nem kellett hívni senkit, jöttek az emberek maguktól, mikor arról volt szó, hogy szép legyen a kápolna környéke, jött öreg, fiatal, hisz mindenki átérezte e feladat fontosságát.

2002. augusztus harmadik szombatján öltözött ünneplőbe a vidék, mikor a hetvehelyi és volt káni emberek, svájci vendégek, országos és megyei vezetők és sok-sok érdeklődő előtt áldotta meg és szentelte fel a megyéspüspök a kápolnát.