Vikár Béla etnográfus, műfordító 1859. ápr. 1-jén született Hetesen. Az MTA levelező tagja volt. Szülőföldjén, Somogyban korán megfogta lelkét a paraszt nóták, mesék világa. Édesanyja ajkáról jegyezte le gyorsírással az első dalokat, majd az 1879-es években az egész megyét bejárta.
A kilencvenes években ismerkedett meg Rákóczi Izidor pesti műszerésznél az Edison-féle fonográffal s az egész világot megelőzve ment ki falura, fonográffal dalt gyűjteni. 1896 őszén kezdte meg Borsod megyében, Mezőcsáton, a viaszhengerre való felvételt. Amikor külföldön ráeszméltek a gyűjtés ilyen módjára, neki már egész sorozat hengere volt. Tizenkilenc vaskos füzetébe mintegy hétezer dalt jegyzett föl.
1877-84 között nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott a Budapesti Tudományegyetemen. 1921-ben vonult nyugalomba. 1889-es finnországi néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1909-ben jelent meg, amely a műfordítás-irodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fordított németből, angolból, grúzból, észtből, norvégból is. 1890-ben gyorsírással jegyezte le a Somogy megye népköltése (Bp., 1905) c. kötet anyagát. 1895-től Európában elsőként fonográffal gyűjtött népzenei anyagot. Gazdag típusváltozatokat bemutató hengerei az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést szereztek a magyar népzenekutatásnak.
1896-tól a Néprajzi Társaság főtitkára. Megalapította a La Fontaine Irodalmi Társaságot, amelynek elnöke volt. Lefordította La Fontaine összes meséit (Bp., 1926). Fonográffelvételeit Bartók Béla jegyezte le. Dunavecsén halt meg 1945. szept. 22-én.
Hetesen mellszobor, Kaposváron vegyes kar őrzi emlékét, s a szülőfalut régóta jó barátság fűzi Dunavecséhez.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A kilencvenes években ismerkedett meg Rákóczi Izidor pesti műszerésznél az Edison-féle fonográffal s az egész világot megelőzve ment ki falura, fonográffal dalt gyűjteni. 1896 őszén kezdte meg Borsod megyében, Mezőcsáton, a viaszhengerre való felvételt. Amikor külföldön ráeszméltek a gyűjtés ilyen módjára, neki már egész sorozat hengere volt. Tizenkilenc vaskos füzetébe mintegy hétezer dalt jegyzett föl.
1877-84 között nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott a Budapesti Tudományegyetemen. 1921-ben vonult nyugalomba. 1889-es finnországi néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1909-ben jelent meg, amely a műfordítás-irodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fordított németből, angolból, grúzból, észtből, norvégból is. 1890-ben gyorsírással jegyezte le a Somogy megye népköltése (Bp., 1905) c. kötet anyagát. 1895-től Európában elsőként fonográffal gyűjtött népzenei anyagot. Gazdag típusváltozatokat bemutató hengerei az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést szereztek a magyar népzenekutatásnak.
1896-tól a Néprajzi Társaság főtitkára. Megalapította a La Fontaine Irodalmi Társaságot, amelynek elnöke volt. Lefordította La Fontaine összes meséit (Bp., 1926). Fonográffelvételeit Bartók Béla jegyezte le. Dunavecsén halt meg 1945. szept. 22-én.
Hetesen mellszobor, Kaposváron vegyes kar őrzi emlékét, s a szülőfalut régóta jó barátság fűzi Dunavecséhez.