Református templom

Szűz Máriáról nevezett temploma állt 1332-ben. A törökök 1544-ben, 1551-ben és 1554-ben sorozatosan feldúlták a falut, ezeknek következtében százötven évre lakatlanná lett. A puszta helyet Lipót király 1700-ban az ónodi várőrség nemes tagjainak adományozta.

Az újranépesült falut ettől kezdve reformátusok lakták. 1730-ban kijavították a régi, reformáció előtti templomot, amely mellé 1745-ben fatornyot állítottak. 1768-ban még állt ez a torony. 1790-ben elkezdték építeni az új templomot, amihez 2500 szekér kőre volt szükségük, de csak 96 igahúzó marha volt a faluban. Nem csoda, hogy a templomépítés évekig elhúzódott. A nyugati homlokzat előtti alacsony torony 1822-ben készült el, ezt 1835-ben magasították, amikor szép barokk toronysisakot kapott. Mennyezete fakazettás volt. Ez a templom 1965-ben teljesen leégett.

A templom újjáépítéséhez az egész ország reformátussága hozzájárult. Tornyát és falait meghagyták. Belső részét új formában építették ki 1966-ban. A templom keleti vége félkörívesen záródik, innen elmaradt a karzat, helyére került az új orgona. A torony felőli karzat a korábbinál jobban beépült a templomtérbe, alatta nyitható válaszfallal elzárt 12 méter hosszú gyülekezeti terem nagyobbíthatja meg 100 ülőhelyével a templomteret. A templom belső mennyezete vakolt. A torony egyszerű gúlasisakkal épült újjá.