Püspöki kastély

Hejce az egyik legkorábbi településünk, már 1009-ből van róla adat. Szent István akkor adományozta a falut az egri püspökségnek. A 15. században husziták telepedtek le a falu keleti részén, melyet manapság is ’Csehországnak’ neveznek a helybéliek. Ekkor már mezőváros Hejce. A vallási ellentétek korában gyakran változtak az egyházi és világi birtokosok, amíg gróf Eszterházy Károly egri püspök a XVIII. század végén a kassai szemináriumtól visszavette a falut, és gyönyörű kastélyt építtetett benne 1774-ben. A kastély és a körülötte lévő védett park műemléki együttest alkot. Hasonlóan műemléki védelem alatt áll a katolikus templom, mely erődfallal erődített, valamint a plébánia épülete.

Gróf Eszterházy Károly egri püspök építtette a nyaraló-kastélyt 1774-ben Fellner Jakab építész tervei szerint copf stílusban. Hejce volt püspöki kastélya nem tartozik hazánk legismertebb műemlékei közé, azonban a története egyedi. Tervezője az egri püspökség építészeként több híres épületet tervezett. Munkái között van például az egri líceum és csillagvizsgáló, az egri érseki palota, és számos templom és kastély is. Az egri épületekkel való hasonlóságot mutatja a boltozatok kialakítása, a nagy szárnyas ajtók, rézkilincsek, ajtóvasalatok. A kastély földszinti falai 1 méter vastagságúak, így szilárdan áll fölötte még két emelet. A barokk kornak megfelelően a földszinten kaptak helyet a kiszolgáló helyiségek, és az emeleten a lakószobák. A kastélyt 1804-ig az egri püspök, később 1952-ig a kassai püspök használta, utána a római katolikus egyház működtette szeretetotthonként, így az épület egyházi jellege mindvégig megmaradt. A püspöki kastély kertje is védett terület.

A kastély kétemeletes, U-alaprajzú, egyszerű külsejű épület. 1888-ban, egy korai felújítás során került a főhomlokzatra a két kis kovácsoltvas korlátos erkély. Az épület megjelenése visszafogott, a homlokzatokat enyhe falsávok sora tagolja. Falsíkjait szintenként oszloppárkányok és ablakkeretezések tagolják. Az épülettömeget egyszerű tetőidomú magastető fedi. A padlástér főként raktározásra szolgált. A Hejcén folyó szőlőtermesztés megkívánta, hogy a kastély nagy pincerendszerrel épült. Ez a II. világháború idején fontos szerepet kapott, mert a kassai Szent Erzsébet Dóm szárnyas oltárát és a városi múzeum kincseit itt rejtették el. A bevonuló orosz katonák sem tudták elszállíttatni, így később a kincsek visszakerültek eredeti helyükre. 1945-1952. között a Magyarrészi Kassai Egyházmegye központjaként működött a kastély, így nem került államosításra, és karbantartása is folyamatosan zajlott. 1950-ig apácák otthona volt, majd 1950-től másfél éven át fiatal szeminaristákat helyeztek ide, hittudományi papneveldeként is működött.

1952-től egyházi jellegű állami szociális szeretetotthon volt, csak nőket befogadó intézményként, illetve az ide száműzött püspökök otthonaként. A szerzetesrendek feloszlatása után szükségessé vált az idős rendtagok elhelyezése, így kerültek a volt szerzetesnők Hejcére. Ezáltal nem szakadt meg az egyházi vonal, ezért a Szent Kereszt tiszteletére emelt kápolna és a kastély többi helyisége is megmaradhatott. A kápolna 1781-ben készült barokk mennyezeti freskóit felújították. Sajnos a szobák díszítőfestését lemeszelték, és a barokk kályhák többségét is elbontották, de a többi jellegzetességet meghagyták, illetve a megmaradt copf cserépkályhák a kastély díszei lettek.