Tájház

A sárvíz több ágától ölelten, a Vasi-Hegyhát déli peremén fekszik Hegyhátszentpéter, Vasvártól 11-km-re délre, nem messze a 74-es főközlekedési úttól.

A sárvíz mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1381-ből származik, nevét templomának védőszentjéről kapta. Legérdekesebb látnivalója a Béke utca 86-88 szám alatti népi műemlékegyüttes. A szépen festett, faragott faoromzatú lakóház 1891-ben épült. A környéken valaha általánosan elterjedt festett, faragott faoromzatú lakóházak egyetlen, eredeti helyén fennmaradt példánya az épület. A tájház részben vályogból, részben téglából épült.

A berendezett parasztház és portájának épületei a Vasi-Hegyhát népi hagyományait örökítik meg. A lakóépület legértékesebb része a szíves, tulipános mintájú festett, faragott deszkaoromzat, a virágos népi reneszánsz szép példája. Felirata: Gothár István Bedics Anna 1891., készítője Tőke János asztalosmester volt. Hasonló, XIX. századi festett oromzatok Vas megyén kívül még Zalából és a vele határos szlovéniai Muramentéről ismertek. A ház belsejében sarokpados szoba, mászókéményes konyha és hombáros kamra látható.

Az udvaron csigás gémeskút áll, közelében foglal helyet a Győrvárból áttelepített harangláb és a püspökmolnári községi kovácsműhely.