Szent Jakab templom

Hegyhátszentjakab neve Szentjakabi Timo nevében tűnik fel 1310-ben és ez egyben a templom első említése. A falu a törököknek adózott 1690-ig. A Szent Jakabnak szentelt rk. templom a XIII. század közepén épülhetett. A nyugat-dunántúli téglaépítészet jellegzetes emléke lizénás-ívsoros apszisfallal, a hajó déli fülkesoraival.

Tornyának megoldása sajátos: félig a homlokzat tám pilléreit összekötő íven, félig a hajó belsejébe benyúló pilléreken ül. A déli portál faragott maradványai a falusi templomoknál ritka igényességre utalnak.

A XIII. századi, román stílusú templomot többször átalakították, leginkább a XVIII. században, barokk stílusban, de az épület megőrizte román kori arányait, illetve déli kapuját és a lőrésablakokat. A templom középkori alakját a XVIII. századi átalakítások után az 1970-es években nyeri vissza.

A falu templomáról az 1698-as visitatio canonica a következőket írja: "A templom keletelt, harangtoronnyal egybeépített, körülötte temető van. Belseje gerendamennyezetes, kórusa és szószéke fa, de oltára kő". Tornyában a visitatio idején egy harang van 1552-es évszámmal. Ez a harang átvészelte a török időket, a szabadságharcot s a világháborúkat is. 1966-ban adták el a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

Az 1738-ban tartott visitatio canonica megemlít egy-egy déli kaput és ekkor már fából készült oltára van a templomnak. Az épületet 1738-ban az Esterházy család renováltatta. A XVII. század végén a templom kegyura a nemesi közösség, míg a XVIII. század közepére már csak egyetlen nemesi család a kegyúr. Először az Esterházyaké, majd a Sigrai családé. A templom déli oldalán látható és a visitatio-ban megemlített déli kapu 1779-ben még használatban volt, de a század végén befalazták. A templom gazdag rokokó oltárát Szent Jakab apostol, a Szentháromság, Szent József és Páduai Szent Antal fából készült szobrai díszítik. A faragott gyertyatartók a késő barokk korból származnak.