Az Óhuta végét jelző táblától körülbelül 200 méter távolságra, a főút jobb oldalától induló földes úton kevesebb, mint egy kilométer megtétele után juthatunk el az egykori Pálos kolostor romjaihoz, és a mellette található forráshoz, valamint tóhoz.
Az óhutai pálosok megjelenése a 13-14. század fordulójára tehető, amikor is rendházat építettek a területen. A késő középkor virágzó évszázadait követően a kolostort a 16. század derekán érték az első csapások. A legsúlyosabb pusztítás 1547-ben történt, amikor Serédy Gáspár, Ferdinánd király hadmestere felgyújtotta a kolostort. Ezt követően talán rövid ideig még helyre állt itt az élet, de az írásos dokumentumok arra utalnak, hogy legkésőbb a 17. század kezdetéig az utolsó barát is elhagyta a kolostort, amely ezután fokozatosan pusztult.
A lakatlan környék miatt az épület hosszú időre magára maradt, s így a természet lassan visszahódította azt. Az elmúlt évszázadok alatt a helyiek bizonyára tudatában voltak annak, hogy egykor barátok éltek a területen, hiszen Barátok-dűlőnek nevezték el. A szakemberek azonban viszonylag későn azonosították a romokat, s a rendház pontos helye csak 2004-ben vált bizonyossá. A kolostorrom feltárásához az önkormányzat megbízásából 2016-ban látott hozzá a miskolci Herman Ottó Múzeum, s már az első ilyen munka során előkerültek például a kolostortemplom szentélyének falai. A munka az elmúlt években önkéntes napok és régésztáborok segítségével folytatódott. Rövid távú cél a templom területének teljes feltárása és a falak állagmegóvása, hosszú távú cél pedig a kolostorrom feltárása és a templom helyreállítása, valamint a terület idegenforgalmi célú hasznosítása.
A kolostorrom környéke most is kedvelt kirándulóhely, a nagyméretű füves területnek, a jó minőségű forrásvíznek és a kihelyezett padoknak köszönhetően kiválóan alkalmas kikapcsolódásra. A Pálos kolostorrom feltárásáról a kihelyezett információs táblán olvashatnak. A kolostorrom mellett található foglalt forrás, valamint kis halastó és környéke magánterület, azonban szabadon látogatható.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az óhutai pálosok megjelenése a 13-14. század fordulójára tehető, amikor is rendházat építettek a területen. A késő középkor virágzó évszázadait követően a kolostort a 16. század derekán érték az első csapások. A legsúlyosabb pusztítás 1547-ben történt, amikor Serédy Gáspár, Ferdinánd király hadmestere felgyújtotta a kolostort. Ezt követően talán rövid ideig még helyre állt itt az élet, de az írásos dokumentumok arra utalnak, hogy legkésőbb a 17. század kezdetéig az utolsó barát is elhagyta a kolostort, amely ezután fokozatosan pusztult.
A lakatlan környék miatt az épület hosszú időre magára maradt, s így a természet lassan visszahódította azt. Az elmúlt évszázadok alatt a helyiek bizonyára tudatában voltak annak, hogy egykor barátok éltek a területen, hiszen Barátok-dűlőnek nevezték el. A szakemberek azonban viszonylag későn azonosították a romokat, s a rendház pontos helye csak 2004-ben vált bizonyossá. A kolostorrom feltárásához az önkormányzat megbízásából 2016-ban látott hozzá a miskolci Herman Ottó Múzeum, s már az első ilyen munka során előkerültek például a kolostortemplom szentélyének falai. A munka az elmúlt években önkéntes napok és régésztáborok segítségével folytatódott. Rövid távú cél a templom területének teljes feltárása és a falak állagmegóvása, hosszú távú cél pedig a kolostorrom feltárása és a templom helyreállítása, valamint a terület idegenforgalmi célú hasznosítása.
A kolostorrom környéke most is kedvelt kirándulóhely, a nagyméretű füves területnek, a jó minőségű forrásvíznek és a kihelyezett padoknak köszönhetően kiválóan alkalmas kikapcsolódásra. A Pálos kolostorrom feltárásáról a kihelyezett információs táblán olvashatnak. A kolostorrom mellett található foglalt forrás, valamint kis halastó és környéke magánterület, azonban szabadon látogatható.