Terehegyi református templom

Az 1798-ban épült, szintén műemléki védettséget élvező templom a terehegyi városrész kis dombján található.

Az ormánsági református gyülekezetek II. József türelmi rendelete (1781) után szerveződtek újjá. A vidék református templomai többnyire a 18. század végén, a 19. század elején épültek, és a falusi késő barokk, copf és klasszicista építőművészet képviselői. A magyar templomépítészet sajátos, helyi példái ezek a tájba illő, hegyes tornyú, többnyire az országút tengelyében álló, messziről jól látható, műemléki jelentőségű templomok.

A református vallás puritán felfogása száműzte a templomból a faragott és festett képeket, az emberi test ábrázolását, s csak a fehérre meszelt falak tisztaságát tűrte meg. Különös módon Erdélyben, a Nyírségben és itt, az Ormánságban a kép, a díszítés mégis visszatért a református templomokba a fából ácsolt mennyezeten, a kórusok mellvédjén, , a padok oldalán, a prédikálószék tetején. A 18. század végén és a 19. század elején készültek e festmények, helybeli vagy vándorló festő-asztalosok, céhbeli mesteremberek munkái. Többnyire mintakönyvből dolgoztak, de a sablonokhoz hozzáadták egyéni ízlésüket, képzeletüket, tehetségüket.

A Terehegyi úton lévő református templom 1800 körül épült copf stílusban, a falu népének összefogásával. Az új kőtemplomhoz egy 18. századi orgonát is hozattak Pécsváradról, amely egész Európában páratlan. A padok barokk stílusúak. A templomot 1988-ban újították fel, és ünnepélyes keretek között avatták fel Kosaras Dezső debreceni orgonaművész közreműködésével.