Hajósi Pincefalu

VALAMIKOR TÖBB PINCE VOLT, MINT AHÁNY HÁZ
Mesélik Hajóson, hogy valamikor több pince volt, mint ahány ház. Sokan két pincét építettek, egyet a bor, egyet a burgonya és egyéb termények tárolására. Mivel a múlt századokban központi helyet képviselt a hajóson a szőlőművelés így a pincefalu is. A borospince volt a helyi ember éléskamrája.
Tároltak a pincében bort, burgonyát, almát, savanyítottak borecettel paprikát és tároltak a hűvös pincébe. A szüretelő fahordók alma tárolás célját szolgálták, mégpedig úgy, hogy kibélelték a hordó alját szalmával, majd elkezdték rakni az almát úgy, hogy minden sor közé szalmát tettek. Ezzel a tárolási móddal sokkal tovább lehetet a gyümölcsöt tárolni, kevesebb volt a rothadás, hiszen a hordó alján lévő alma is szellőzött.

HAJÓSI PINCEFALU TÖRTÉNETE A TÁVOLI MÚLTBAN KEZDŐDIK
A fennmaradt írásos dokumentumok szerint, Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. Az első ültetvények a mai Hild és Szentgyörgy település környékén voltak. Hilden láthatók a földbevájt barlangok, melyek eredete ismeretlen, egyes feltevések szerint ezek a barlangok adtak otthont ebben az időben a bornak. A mai pincefalu területén valószínűleg a 18. század végén a 19. század elején kezdtek a helybéliek pincét építeni.
A falu melletti löszhát alkalmas volt borospincék kialakítására, közelebb volt, mint Hild viszont bent a faluban a belvízi problémák miatt nem tudtak borospincéket kialakítani. Első rendelkezésre álló számszerű adat 1851-ből származik, ebben az időben 553 holdon termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt.
A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra. Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra, és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőkerteket, mégis megélhetést biztosított.
A legnagyobb csapást a filoxéra és a peronoszpóra okozta., például 1874. és az 1879. évi szőlőtermés csaknem teljesen megsemmisült. Ebben az időben rengeteg szőlő ment tönkre. Megoldást kellett találni a fertőzésekkel szemben, ezért az ellenállóbb homoki szőlők, az amerikai alanyokra oltott, nemes európai vesszők jelentették a kiutat. Az országos erőfeszítések hajóson is eredményekhez vezettek, hiszen 1908-ban rekord mennyiségű szőlő termett.
A 20.század elején készültek azok a présházak, amelyek azóta műemlék jellegűek. Az épületek ekkor, vályog fallal oromzata tapasztott vesszőfonattal legfelül aládeszkázott formában épültek.  Egy 1935-ben készült statisztikai összesítés szerint Hajóson 1812 holdon termesztettek szőlőt. Jó termés estén a pincékben 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak, a második világháború idején azonban szorongatott helyzetbe kerültek a gazdák. Az átvonuló front katonái, hogy borhoz jussanak, több présház ajtaját felfeszítették, a nyitva hagyott, illetve ajtók nélküli pincék zöme kifagyott és tönkrement. Ezek a pusztítások azonban elenyészőek voltak azokhoz a károkhoz mérten, amelyek a háborút követtő békés években érték a pincefalut. 1960-as évek kedvező irányú társadalmi változásaira volt szükség, hogy a pincefalu újjáéledjen. Ekkorra már a kitelepített svábok nagy része visszatért Hajósra és újra gondozta, ápolta a szőlőültetvényeket. Elkezdődött a Présházak újjávarázsolása és szép fokozatosan kialakult a pincefalu mai arculata.

A BOROSPINCÉK ÁLTALÁBAN HÁROM RÉSZBŐL ÁLLNAK
A legfontosabb a pincelyuk, amely 20 – 35 méter hosszan nyúlik a löszbe, zömében kézzel kivájva, 3-6 méter mélyen általában téglapadozat nélkül. A 80-as évek közepétől kezd elterjedni a pincék utólagos kitéglázása, részben esztétikai okokból. Az enyhén lefelé lejtő pincelyukakban találhatóak a borokkal teli hordók. Nem az egész termés kincse, hiszen a szőlő egy részét a gazdák, már a tőkénén eladják. Elmondható, hogy a borospincék 90%-ban 10 hl bornál kevesebb érlelődik. Az itt tárolt bor a családi szükséglet kielégítésérére, valamint kisebb hányadában értékesítési célokat szolgál. A pince fontos részét képezi a présház. Egyik felében tárolják a szőlőfeldolgozás- és művelés eszközeit, a prést, a darálót, az erjesztő kádat. Az épületek nagy részében található a kisszoba., mely a munkában és a megfáradt gazda pihenését szolgálja. Ez a helység szolgál a barátok és a vendégek fogadására. Egyszerű bútorzattal vannak ellátva, konyaszekrény, asztal, székek, esetleg egy fekvőhely. A téli fűtés is megoldott kályhával, kandallóval.