Csőszkunyhó

A csőszkunyhók, mint határbéli épületek különösen fontos emlékek, mivel a paraszti építészet legősibb, archaikus formáit őrzik. A város északkeleti szőlőskertjét, a Csepűskertet az 1700-as évek elején kezdték telepíteni.

A szőlőskert ügyeit a kertbirtokosság intézte, amelyet 1874 után hivatalosan a hegyközség váltott fel, de ez nem honosodott meg igazán. Az egyszerű kis szőlőkunyhók mellett a csőszházak komolyabb épületek voltak, a belsőség parasztházainak kinti párjai.

Háznak nevezték őket, s nem kunyhónak, mert kemence is volt bennük. Két-két csősz elhelyezését szolgálták, akiknek a termés őrzése volt a feladatuk. A szőlősgazdák ugyanis földjeikkel, jószágaikkal voltak elfoglalva, s szőlőiket alkalmai munkásokkal, vincellérekkel műveltették még. Ezért a csőszöknek négy, komoly hajlékot építettek 1874-1877 között.

A házakat úgy osztották el a kertben, hogy mindegyikhez azonos kerülésnyi terület tartozzon, Ráadásul útkereszteződéshez kerültek, így mindenhonnan könnyen elérhetők voltak. Azonos szerkezetű és méretű „típusépületek” voltak, azonos, kelet-nyugati tájolással.