A népi építészet emlékeit őrzi a Polgári utca ezen zugának öt paraszti porta alkotta épületegyüttese, mely egyszerű, alföldi típusú lakóházakból és gazdasági épületekből áll. A házak a 18. század vége és a 19. század közepe között épültek és napjainkban is hűen reprezentálják a korabeli életmódod és a népi építészet szerves összetartozását.
Mindegyik porta más és más kialakítású, melyeket korábban fekete kerítés választott el egymástól. A tetőfedés anyaga nád. A házak fala vályogból készült, mely az agyagos föld, víz és pelyva vagy szalma keveréke, mely olcsó és jól szigetelő tulajdonságokkal rendelkező építőanyag. A tiszta fehérre meszelt fal alja fekete (korom) elhúzást kapott.
Az alföldi háztípusba tartozó lakóépületek háromosztatú, téglalap alaprajzú egyenes házak, melyek előtt a ház vonalán tornác vonul végig. A tornác csökkentette a ház szobáinak felmelegedését, védett az esőtől és rakodóhelyül is szolgált. Hagyományos a pitvar-szoba-kamra elosztás, később a kamra helyét szoba veszi át, így kialakulva lakó- és a tisztaszoba különböztethető meg. Minden helyiség földpadlós volt korábban, falai fehérre meszeltek.
A házba belépve a pitvar az előszoba és a konyha funkcióját látta el, innen fűtötték a szobá(k)ban álló kemencét(ket). A kemence előtt állt a szabadkéményes tűzhely. A kéménynyílás húsok, kolbászok füstölésére is alkalmas volt. Az utcafronthoz közelebbi tisztaszobában a kemence melletti sut volt a gyermekek kedvenc fekvőhelye.
1975-ben műemléki védelmet kapott.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Mindegyik porta más és más kialakítású, melyeket korábban fekete kerítés választott el egymástól. A tetőfedés anyaga nád. A házak fala vályogból készült, mely az agyagos föld, víz és pelyva vagy szalma keveréke, mely olcsó és jól szigetelő tulajdonságokkal rendelkező építőanyag. A tiszta fehérre meszelt fal alja fekete (korom) elhúzást kapott.
Az alföldi háztípusba tartozó lakóépületek háromosztatú, téglalap alaprajzú egyenes házak, melyek előtt a ház vonalán tornác vonul végig. A tornác csökkentette a ház szobáinak felmelegedését, védett az esőtől és rakodóhelyül is szolgált. Hagyományos a pitvar-szoba-kamra elosztás, később a kamra helyét szoba veszi át, így kialakulva lakó- és a tisztaszoba különböztethető meg. Minden helyiség földpadlós volt korábban, falai fehérre meszeltek.
A házba belépve a pitvar az előszoba és a konyha funkcióját látta el, innen fűtötték a szobá(k)ban álló kemencét(ket). A kemence előtt állt a szabadkéményes tűzhely. A kéménynyílás húsok, kolbászok füstölésére is alkalmas volt. Az utcafronthoz közelebbi tisztaszobában a kemence melletti sut volt a gyermekek kedvenc fekvőhelye.
1975-ben műemléki védelmet kapott.