Református templom

Gyúró a török hódítás kezdetén elpusztult, majd hamar benépesült és már 1565-re újra lakott falu, mely 1580-81-ben 15 házzal adózott a töröknek. A reformációt hamar befogadta, azonban prédikátorainak nevét csak 1628-tól ismerjük. 1650 körül olyan jelentős falu, amelyik Bicske és Pákozd után következett a megyében. 1699-1700-ban Heister generális itt tartotta főhadiszállását. Gyúró 1702-ben a komáromi jezsuiták birtoka lett.

Kuldó feltehetően szláv eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. Kuldó a szolgagyőri vár, a királyi tárnokok és csőszök közös birtoka volt, részint Pest, részint Fejér megyében, melyet lakói közös osztással bírtak. De minthogy azt IV. Béla lakatlannak találta, a margitszigeti apácáknak ajándékozta. Miklós nevű papja az 1317-42 között két kis penzát fizetett évente pápai tizedként. Kuldón kisnemesek laktak, határa Tordas templomáig terjedt, Kuldó 1935-től Gyúró falu része (Kiss, Győrffy, Károly, F. Szabó).

A XVIII. századi templomot 1778-ban engedély nélkül akarták kijavítani, ezért azt az akkori földesúr, a székesfejérvári Káptalan 1780 február 19-én bezáratta és lerontatta, továbbá a gyúrói reformátusok vallásgyakorlatát is megszüntette, pedig artikuláris (szabad vallásgyakorlattal bíró hely) voltak. Az anyakönyvbe is bejegyezték e határozatot és azt is, hogy „akik az 1780. és 81. esztendőkben születtek, azok a Vaáli róm. katholikus plébános által kereszteltettek"és ugyanott anyakönyveztettek. Az egyház e templom nélküli időben is tartotta papját, tanítóját és Kajászóra jártak istentiszteletre, úgy, hogy az asszonyok korán reggel megfőzték a vasárnapi ebédet, majd kocsin vagy gyalog átmentek a szomszédos falu templomába, s amikor haza érkeztek, megebédeltek.

Amikor megjelent a Türelmi Rendelet, nemes Lázár Péter kuldói kurátor ment fel gyalogosan Bécsbe, hogy megszerezze a templomépítési engedélyt. (Útja több hétig tartott, beleértve a bécsi kihallgatásra való várakozást is, mégis szívesen vállalta, mert hitéért elment volna a világ végére is.) Amikor megkapta az engedélyt, az egyház népe hozzáfogott a munkához, s bár messziről kellett hordani az anyagot, örömmel vállalták a feladatot. Minden család egy-egy tehén árát adta a templomra. 1782-83-ban a megmaradt templom fundamentumára épült fel a jelenlegi templom, amelyet 1783 június 1-én szenteltek fel, majd ahhoz tornyot 1784-87 között építettek. 1805-ben két öllel meghosszabbították a templomot, 1837-ben a tornyot feljebb emelték, 1864-ben az udvar felé egy ölnyivel szélesítették a templomot, 1911-ben a torony sisakját mai formájára alakították. 1929-ben renoválták a templomot és az 1980-as években kívül-belül teljesen felújították azt.