Bár az írott forrásokban 1405-ben említést kapunk a falu templomáról, de a templom ettől korábban, a román korban épült. A szabolcs-szatmár-beregi területen országos összehasonlításban is sok román kori templom maradt fenn. Ezek közül az egyik kiemelkedő Gyügyén található. A román stílus onnan kapta az elnevezését, hogy építészetében számos, már az antik római építészetben is használt forma és elem jelent meg. A 19. század elején előbb Franciaországban kezdték el e névvel emlegetni az addig félkörívesnek, bizáncinak, vagy ó-németnek is nevezett stílust, majd ez az elnevezés egész Európában gyorsan elterjedt. Az Európa nyugati felén nagyjából az első ezredforduló és a 13. század közepe közé helyezhető korszak stíluselemei a Kárpát-medencében még a 14. század egy részében is megfigyelhetők. A román kori falusi templomok többnyire kisméretű építmények, amelyek két térrészből, a hajóból és a szentélyből állnak. Ennek a térszerkezetnek a jellegzetes példája látható Gyügyén. A román kori hajók alaprajzára a téglalap forma jellemző, míg a szentélyeknél a négyszögű forma váltakozik a körívessel. A köríves alaprajzú szentélyre az egyik legszebb példa a térségben Csengersimán látható. A gyügyei templom szentélye négyszögű. 1300 körül már a gótika jeleként a sokszögű szentélyek is megjelennek, ilyen látható a szomszédos Csengerben vagy Szamostatárfalván.
A jellegzetesen román kori szerkezet, a lépcsőződő keretű bélletes kapu a gyügyei templomon is látható, melynek számos további példája ismert a régióból. E típus már a 11. század végétől kimutatható Magyarországon. Akár székesegyházról, akár falusi templomról van szó, a román kor építészetében mindenhol megtalálható a rézsűs kávával kialakított, félköríves lezárású, szinte lőrésszerűen vékony ablak. Gyügyén a hajót kettő, a szentélyt három is megvilágítja, egytől eltekintve mind a déli oldalon. Az ablakoknak ez az elhelyezkedése tipikus volt a középkori templomoknál, ami magyarázható egyszerűen azzal, hogy a déli oldal jóval világosabb az északinál. A szinte kötelező elrendezésben azonban vallási hagyományok is szerepet játszhattak. A Biblia az északot ugyanis a sötét, démonikus erők világaként is említi, ahonnan a földet a végítélet el fogja érni, s az északi szelet szintén a gonosszal hozza kapcsolatba.
A 16. században Gyügye esetében is bekövetkezett a vallásváltás, így a református vallásra térő földesurak kegytemploma is követte a református hitet. A kis templomról nem sok adat maradt fen a reformáció-ellenreformáció időszakából. A kis fíliatemplom csak 1767-ben függetlenedett a szamosújlaki anyaegyházától. Az immár önálló lelkipásztorral, gazdával rendelkező templomot felújították, ekkor készítették el a deszkamennyezetet, egyben megújították a tetőszerkezetet is. Valószínű ekkor kerülhetett a kapu fölé az a kétfejű sas is, aminek maradványait a legutóbbi renováláskor tárták fel.
A templom egyik fő látnivalója az 1767-ben készült festett deszkamennyezet. A kazettás mennyezet két részből áll, a hajóban 56, a szentélyben 25 kazetta van. A gyügyei kazettás mennyezet a legnaivabb alkotás a Felső-Tisza-vidéki festett templommennyezetek között. Itt még élt a középkor tanító szándéka; a híveknek képek kellenek, amelyek hasznos tanulságokról beszélnek. Érdekes, hogy bár a református liturgia nem tett különbséget a templom egyes részei között, a famennyezet ábrázolásai mégis eltérnek egymástól a szentélyben és a hajóban. A szentélyben az úrvacsorához kapcsolódó szőlő, a paradicsomi fák és az égitestek dominálnak. Negatív jelképeknek, itt már nincs helye, így a szentély ünnepélyesebb, emelkedettebb hangulatú. A szentély feliratos kazettája szerint a gyügyei eklézsia saját költségén készíttette a famennyezetet. Elkészülésének idejét napra pontosan örökítette meg a felirat: 1767. október 12. A kazettás mennyezet két részből áll: a hajóban 56, a szentélyben 25, összesen tehát 81 kazetta van. Alakjuk nem szabályos, de a négyzethez közelít. Különlegességük, hogy sok közöttük a figurális kazetta, amelyek szimbolikus jelentést hordoznak: mindkét mennyezeten 20 ilyen kazetta van, összesen tehát 40.
Hat évvel korábban, 1761. július 7-én „született” a gyügyei famennyezet testvére, a csengersimai. Annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy valószínűleg ugyanaz a festőasztalos készítette mindkettőt. Nemrég derült ki, hogy volt egy harmadik testvérük is, Milotán. Ennek azonban már csak töredékeit ismerjük.
Figyelemre méltó a templom népies barokk berendezése, a díszes szószék és a karzat. A szószékkorona formáját tekintve jól illik a környék 18. század végi emlékei közé, ezért nehéz elhinni, hogy azoknál jóval később, 1833-ban készült. Valószínűbb, hogy a század második feléből való. Faragott és fűrészelt díszítményei egyaránt vannak. A szószékkosár falazott talapzaton áll.
A karzat mellvéddeszkáinak virágos festését a restauráláskor tárták fel. Ekkor derült ki, hogy a mennyezettel nagyjából egy időben, talán ugyanabban a műhelyben készülhetett. Bár nem látszik különbség a két karzat között, mégsem egyszerre készültek. A korábbi szakaszt, a 18. sz. közepén építették. Mellvédjét a másik karzatszakasz készítésekor annak megfelelően átalakították. 1833-ban a templom ismét szűknek bizonyult, ezért újabb karzatot építettek. Ekkor a meglévő szakasz mellvédjét márványt utánzó festéssel és faragott, bőségszarus rátétdíszekkel látták el. Csengersimán és Szamosújlakon nagyon hasonlók a bőségszaruk. Még jóval a karzat építése előtt, 1762-ben, egy felújítást megörökítő feliratos táblát festettek az északi hajófalra.
A templomtól külön álló zömök, háromszintes, három építési periódusban emelt romantikus torony mai alakját a XIX. század közepén kapta.
Az 1998-ban kezdődött kutatások idején az épület már nagyon rossz állapotban volt. A beázások miatt az 1767-ben készült csodálatos szépségű kazettás deszkamennyezet jelentős károkat szenvedett. 2000–2001. során indultak el a templomban a feltárási és a helyreállítási munkák. Az ünnepélyes felszentelésre 2003-ban került sor, s a következő évben a színvonalas műemléki helyreállítás eredményeként a gyügyei református templom Europa Nostra-díjban részesült.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A jellegzetesen román kori szerkezet, a lépcsőződő keretű bélletes kapu a gyügyei templomon is látható, melynek számos további példája ismert a régióból. E típus már a 11. század végétől kimutatható Magyarországon. Akár székesegyházról, akár falusi templomról van szó, a román kor építészetében mindenhol megtalálható a rézsűs kávával kialakított, félköríves lezárású, szinte lőrésszerűen vékony ablak. Gyügyén a hajót kettő, a szentélyt három is megvilágítja, egytől eltekintve mind a déli oldalon. Az ablakoknak ez az elhelyezkedése tipikus volt a középkori templomoknál, ami magyarázható egyszerűen azzal, hogy a déli oldal jóval világosabb az északinál. A szinte kötelező elrendezésben azonban vallási hagyományok is szerepet játszhattak. A Biblia az északot ugyanis a sötét, démonikus erők világaként is említi, ahonnan a földet a végítélet el fogja érni, s az északi szelet szintén a gonosszal hozza kapcsolatba.
A 16. században Gyügye esetében is bekövetkezett a vallásváltás, így a református vallásra térő földesurak kegytemploma is követte a református hitet. A kis templomról nem sok adat maradt fen a reformáció-ellenreformáció időszakából. A kis fíliatemplom csak 1767-ben függetlenedett a szamosújlaki anyaegyházától. Az immár önálló lelkipásztorral, gazdával rendelkező templomot felújították, ekkor készítették el a deszkamennyezetet, egyben megújították a tetőszerkezetet is. Valószínű ekkor kerülhetett a kapu fölé az a kétfejű sas is, aminek maradványait a legutóbbi renováláskor tárták fel.
A templom egyik fő látnivalója az 1767-ben készült festett deszkamennyezet. A kazettás mennyezet két részből áll, a hajóban 56, a szentélyben 25 kazetta van. A gyügyei kazettás mennyezet a legnaivabb alkotás a Felső-Tisza-vidéki festett templommennyezetek között. Itt még élt a középkor tanító szándéka; a híveknek képek kellenek, amelyek hasznos tanulságokról beszélnek. Érdekes, hogy bár a református liturgia nem tett különbséget a templom egyes részei között, a famennyezet ábrázolásai mégis eltérnek egymástól a szentélyben és a hajóban. A szentélyben az úrvacsorához kapcsolódó szőlő, a paradicsomi fák és az égitestek dominálnak. Negatív jelképeknek, itt már nincs helye, így a szentély ünnepélyesebb, emelkedettebb hangulatú. A szentély feliratos kazettája szerint a gyügyei eklézsia saját költségén készíttette a famennyezetet. Elkészülésének idejét napra pontosan örökítette meg a felirat: 1767. október 12. A kazettás mennyezet két részből áll: a hajóban 56, a szentélyben 25, összesen tehát 81 kazetta van. Alakjuk nem szabályos, de a négyzethez közelít. Különlegességük, hogy sok közöttük a figurális kazetta, amelyek szimbolikus jelentést hordoznak: mindkét mennyezeten 20 ilyen kazetta van, összesen tehát 40.
Hat évvel korábban, 1761. július 7-én „született” a gyügyei famennyezet testvére, a csengersimai. Annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy valószínűleg ugyanaz a festőasztalos készítette mindkettőt. Nemrég derült ki, hogy volt egy harmadik testvérük is, Milotán. Ennek azonban már csak töredékeit ismerjük.
Figyelemre méltó a templom népies barokk berendezése, a díszes szószék és a karzat. A szószékkorona formáját tekintve jól illik a környék 18. század végi emlékei közé, ezért nehéz elhinni, hogy azoknál jóval később, 1833-ban készült. Valószínűbb, hogy a század második feléből való. Faragott és fűrészelt díszítményei egyaránt vannak. A szószékkosár falazott talapzaton áll.
A karzat mellvéddeszkáinak virágos festését a restauráláskor tárták fel. Ekkor derült ki, hogy a mennyezettel nagyjából egy időben, talán ugyanabban a műhelyben készülhetett. Bár nem látszik különbség a két karzat között, mégsem egyszerre készültek. A korábbi szakaszt, a 18. sz. közepén építették. Mellvédjét a másik karzatszakasz készítésekor annak megfelelően átalakították. 1833-ban a templom ismét szűknek bizonyult, ezért újabb karzatot építettek. Ekkor a meglévő szakasz mellvédjét márványt utánzó festéssel és faragott, bőségszarus rátétdíszekkel látták el. Csengersimán és Szamosújlakon nagyon hasonlók a bőségszaruk. Még jóval a karzat építése előtt, 1762-ben, egy felújítást megörökítő feliratos táblát festettek az északi hajófalra.
A templomtól külön álló zömök, háromszintes, három építési periódusban emelt romantikus torony mai alakját a XIX. század közepén kapta.
Az 1998-ban kezdődött kutatások idején az épület már nagyon rossz állapotban volt. A beázások miatt az 1767-ben készült csodálatos szépségű kazettás deszkamennyezet jelentős károkat szenvedett. 2000–2001. során indultak el a templomban a feltárási és a helyreállítási munkák. Az ünnepélyes felszentelésre 2003-ban került sor, s a következő évben a színvonalas műemléki helyreállítás eredményeként a gyügyei református templom Europa Nostra-díjban részesült.