Római katolikus templom

Egy 1387. május 12-én kelt oklevél adatai szerint, a falunak már volt temploma és Pál volt a plébánosa. A templom helyét illetően Ráth Károly tudós, levéltáros 1861-ben azt írja, hogy a templom ott feküdt, ahol most a keresztény temető van, a falu alatt a keresztnél, a Tápszentmiklósra vivő út kezdeténél.

1423-ban Ispán Pétert, Asszonyfalvi Péter vejét iktatták be egy bizonyos birtokba és ekkor vette fel az Ispán család az Asszonyfalvi előnevet. 1451-ben Felpéczi Domokos szerzi meg zálogbirtokként Ispán Pétertől az említett birtokot, de mivel ugyanezen a címen és korábbi jogon Döbrentey Tamás szentmártoni apátsági kormányzó is igényt tartott rá, ebből hosszú per kerekedett, melyet hatalmaskodások tarkítottak. 1510 körül a Giczy, Bánki, Jósa, Rédei, Hamarcsa, Vértesi, Sárdi, Dégi és Teleki családok bírnak területet az asszonyfalvai határban. 1516-ban Asszonyfalván Szent Jakab apostol tiszteletére emelt templom és plébánia volt és fíliaként Bakonypéterd is idetartozott.

A 16. század második felében a falu leányágon a Szapáryak birtoka lett, akik a 18. század első feléig bírták e területet. Ezután a község galántai Sidó Istvánnak, a Szapáryak jogügyigazgatójának és jószágkormányzójának a kezébe került. 1558-ban Asszonyfalva helység lakói a szomszédos Veszprém megyei Told község szőlőhegyének is birtokosai voltak. A 16. század végén a török pusztítás áldozatául esett a falu, melyet 1592-ben már üres pusztaként említenek a források. Hosszú időn keresztül hódolt helyként szerepel a település, melyet valószínű a 18. század elején szerveznek újjá. A Sidó család egyik örököse Sárosfalvi Bittó István lett, s halála után leányaira, Verbói Szluha Pálnéra és Eözbeghi Nagy Leandernéra szállt. A birtok másik része a Szapáry grófok után leányágon a Hollósy, Györgyi, Dobos és Mórocz családoké lett.

A római katolikus templom 1793-ban épült galántai Sidó István földbirtokos segítségével, az elpusztult borbai templom romjainak a felhasználásával a helység tágas terének közepén.