Karmelita templom

A Sarutlan Kármelita Szerzetesrend 1697-ben települt be Magyarországra. Szelepchényi György hercegprímás 50.000 forintnyi hagyatéka lehetővé tette számukra, hogy Győrben a Perger-féle házat, – mely a várbástyákhoz közel, s a Katonai Építészeti Hivatal szomszédságában volt – megvásárolják és 1699-ben ideiglenes kolostorrá alakítsák. Rövidesen elkészült a végleges rendház teve, az építkezést pedig 1732-ben fejezték be. A templom alapkövét 1721-ben helyezték el és 1725-ben szentelték fel.

A templom tervező építésze a kármelita Athanasius testvér volt. Ő vezette az építkezést és a berendezés tervei is tőle származnak. Oltárait a szobrokkal együtt Domonkos kármelita testvér készítette. A főoltár képe Szent István királyt és Szent Imre herceget ábrázolja, amint hódolnak a Szent Szűz előtt. A mellékoltárokon a következő ábrázolások vannak: Szent József halála, Nepomuki Szent János vértanúsága, Szent Terézia szívsebzése, Keresztes Szent János megdicsőülése. Az oltárképeket Martino Altomonte festette. Meg kell még említeni a „sötét kápolnát”, a Loretto-i ház másolatát, melyben ott van egy másolata az eredeti Szűz Mária szobornak, amelyik azóta egy tűzvészben megsemmisült. A győri kármelita templom hazánk értékes barokk műemléke.

A győri Kármelita Rendház lakója volt 1878 és1881 között Kalinowskí Szent Rafael lengyel kármelita szerzetes, akit Szent II. János Pál pápa iktatott be a szentek sorába. Itt tette le örökfogadalmát is.

Ugyancsak templomunk kriptájában temették el ideiglenesen Boldog Apor Vilmos vértanú püspököt is 1945-ben, s földi maradványai itt nyugodtak 1986-ig.