Német Nemzetiségi Tájház

Lackner Aladár evangélikus lelkész 1982-bn fölajánlotta magángyűjteményét arra a célra, hogy a község azt egy stílusosan berendezett Tájházban bemutathassa. A Táncsics utcai épületben éppen kihalt az utolsó lakó, így a község megvásárolta az épületet, fölújította és elhelyezték benne a gyűjteményt, mely 1983 óta látogatható.

A 19. században épült, vert falu, eredetileg zsúptetős házat kétszer építették át. Először a nyitott kéményű konyhát téliesítették, és a zsúptetőt cserepesre cserélték, az 1930-as években a házzal párhuzamosa új istállót és fészert emeltek, miközben a rég istállót szerszámos kamrává, műhellyé alakították át.

A lakóház a protestáns vallású németek tárgyi kultúráját mutatja be. Az első szoba a két világháború közt élt emberek ízlésvilágát reprezentálja. A szekrényekben és ládákban a gyűjtemény viseleti darabjait helyezték el. A falakon fényképek, az asztalon biblia, énekeskönyv. A lakókonyha szekrénye és falitékája, az asztal paddal, szép csempéjű takaréktűzhelye (mely a hátsó szobát is fűtötte) a hétköznapokat idézi. A hátsó szobában a hímzett dísztörölközők és a gyöngyös főkötők szép sorozata látható. A folyosóvégén nyílik az eredeti használati tárgyakkal berendezett kamra. A polcokon szódás és befőttes üvegek, edények és egyéb konyhai használati eszközök vannak. Innen vezet lépcső a padlásra. Az egykori lakóházzal egy fedél alá épült istálló ma a kenderfeldolgozás eszközeinek tároló helye.

A ház mögött sertésól áll. A telket lezáró löszfal üregeiben, melyből az építkezéshez kitermelték a földet, krumplispincét, borospincét és baromfiólat, sütőkonyhát találunk.