Római katolikus templom

Gyöngyöshalász emlékei közül a templom a legjelentősebb. Írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy a településnek már 1332-ben önálló plébániája volt. Temploma 1350-es oklevelekben szerepel, mivel ekkor újították fel.

Az 1332-es plébánia létét egy 1332-37 között kelt pápai jegyzék is bizonyítja, miszerint a pápai kamara szükségletének fedezéséhez a lelkészeknek is hozzá kell járulni, ki-ki jövedelme alapján. Ez a jegyzék felsorolja az egyes, akkor meglévő helyiségeket és a fizetés mértékét, köztük többek között az alábbit: “It. de Halaz solv. 6 grossos Halász, Gyöngyös-Halász.”

Ez az írás mutatja, hogy a falu egyházközség volt. A régi templom 1780-ig állt: bolthajtásos volt, négy oltár és fakarzat volt benne. Ettől kezdve az új templom volt épülőben, Rább Károly gyöngyösi építőmester vállalta a kivitelezést. A templom felépítése több lépcsőben történt. Először a szentély-rész épült fel, a hajó újjáépítéséhez felhasználásra kerültek a régi templomfalak is. A tornyos homlokzat 1787 után épült. Bár 1810-ben még vakolatlan volt a templom, azonban a szentélyt már teljesen kifestett állapotban lehetett használni.

1822-ben végre sor került a falak vakolására, illetve a tető rendbehozatalára is. Akkori berendezése az egri trinitárius templomból származnak, melyet 1787-ben feloszlattak, így a berendezés egy része átmentésre került Halászra. A mai templom szabadon álló, egyhajós, későbarokk templom. 1975 környékén kívül-belül új díszítést kapott.

A régi román kori templom maradványa (egy XIII. századból származó kőtöredék – oszlopfőnek kiképzett faragott mészkő) a sekrestye falba került beépítésre. Az újkori plébánia 1726-ban került felállításra.