Félhalmi-holtág (Biristyók)

Akácos, Cseresznyés, Orbázi. Nagyon sok horgász fülében ismerősen csengenek ezek a szavak, melyek hallatán emlékezetes, olykor igencsak régi horgászkalandok, gyönyörű fogások és egy kiváló horgászvizet fémjelző legendás fogalom ötlik fel: Félhalom. A helyiek által Biristyóknak is nevezett holtág régi jó ismerős: a KHESZ azon rangidős, több mint negyven éve hasznosított vízterülete, amely adottságai révén méltán tartozik a legkedveltebb szövetségi vízterületek közé.

A holtág 1871-1889 között keletkezett a Hármas-Körös 38. és 39. félhalmi átmetszésével. A bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag Gyomaendrőd város, Csárdaszállás és Köröstarcsa községekhez tartozva. A Félhalom elnevezés a Csárdaszállás határában ma is meglévő halomhoz, illetve az azonos nevű középkori faluhoz kötődik.

A holtág 1-es szakasza a legkisebb, a töltés felőli végén feltöltő műtárgy (szivornya) működik, ennek környéke kedvelt ragadozóhalas hely. Itt található a Békéscsabai Sporthorgász Egyesület horgásztanyája, ahol büfé, a tanyával szemben pedig az egyesület tagjai részére kishajó kikötő üzemel.

A holtág 2-es, 3-as és 4-es szakasza hétvégi házakkal részben övezett, a lekerített telkek miatt a vízpart megközelítése korlátozott, de a szabadon bejárható beépítetlen részeken számos horgászhely kínálkozik.

A holtág utolsó és egyben legnagyobb, mintegy 5,5 km-es szakasza néhány parcellán kívül teljesen beépítetlen, így igézően vadregényes körös-holtági hangulatot áraszt. A bal partján egészen a 4-es szakaszig végigfutó földút mentén rengeteg kiváló horgászhely sorakozik, a nádi „beülőstől” egészen a többszemélyes, többnapos táborozásra alkalmas állásokig.

Az 5-ös szakasz gát felőli végén található a Körösvidéki Horgász Egyesület és a Téglagyári Horgász Egyesület horgásztanyája, amelyek egyszerű szállással, tisztálkodási lehetőséggel, hangulatos büfével, horgászcsónakok számára alkalmas kikötői öblözettel teszik komfortosabbá Félhalmon a horgásznapokat. (Horgászcsónak legegyszerűbben a Körösvidéki Horgász Egyesület horgásztanyájának lapos partján, valamint a felső-végi területeken az 1-2. holtág átjárójánál a jobb parton helyezhető vízre.)

A holtág egészére elmondható, hogy remek halállománnyal rendelkezik, amely a több évtizednyi horgászati célú kezelésnek, a tervszerű és rendszeres telepítéseknek, illetve a vízterület élőhelyi adottságainak, a megfelelő vízminőségnek egyaránt köszönhető. Fogtak itt 20 kilón felüli pontyokat és amurokat, 8-10 kilós süllőket már az 1990-es években is, de a horgászat többi számottevő halfaját szintén megfelelően reprezentálja ez az öreg horgászvíz.

Nagy fogásokról, ígéretes haltanyákról legfőképpen a holtág ötös és hármas szakasza nevezetes, mivel ezek a területek foglalják magukba a néhol közel 180 fokban visszahurkolódó, akár 4-4,5 méter mély gödröket rejtő kanyarok zömét, melyek réges-régi, élővízi idők emlékeit őrző fák csonkjait bújtatják.

Nagytestű pontyokról, amurokról különösen a holtág „ötös” szakasza híres, míg a „hármasnak” (de a kettes- és egyes szakasznak szintén) inkább remek ragadozós tapasztalatok öregbítik a hírnevét. Horgászkezelésben lévő holtágak között is ritkaságszámba megy, hogy egy víz olyan kiváló süllős, csukás, sügeres terület legyen, mint jelen esetben a Félhalmi-holtág hármas szakasza.

A Félhalmi-holtágat talán csak egyetlen, a horgászigények tükrében hiányosságnak tekinthető szempont „árnyékolja”. Megközelíthetősége időjárástól függetlenül csak a „cserepesnek” nevezett úton a hármas szakaszig, illetve a Köröstarcsa felől szórt gátkoronán az egyes szakaszig lehetséges. A holtág környékét behálózó többi út hagyományos földes dűlő, amelyek csapadékos időszakokban igencsak vendégmarasztalók.

Egyes vélemények szerint azonban a vízterületnek éppen ezen pici „szépséghibája”, valamint a száraz időben is kissé körülményes, dűlőkön, gáton történő megközelíthetősége adja azt a plusz legendáriumát, amely miatt horgászberkekben már régóta önálló fogalom a szó: Félhalom.