Endrődi Tájház

A tájház néprajzi gyűjteménye a XIX. század végi endrődi paraszti életet mutatja be. A múzeumlátogatás mellett érdekes kézműves - és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal várjuk a látogatókat.

Endrődi Tájház
Az endrődi településrész első muzeális kiállítóhelye az 1977-ben létesült tájház. Endrőd paraszt-társadalmának népi építészetét és lakáskultúráját bemutató múzeum. A műemlék jellegű védettséget élvező épület építtetője Hunya István 80 holdas nagygazda.

A ház impozáns utcai homlokzata a polgárosodó paraszti ízlés klasszicista építőstílusát reprezentálja. Az előtornác oszlopai és féloszlopai között ívelt tetejű léckerítés fut végig. A helyi szóhasználatban „soromplónak” nevezik e kis kerítést. Az oszlopsor feletti párkányzatot és az oromfal timpanonját egy sor cserép vízvető választja el. A timpanonból élesen válnak ki a vakolatdíszek: alul az egymásba kapcsolódó éremsor, feljebb a padlásnyílást széles keret öleli körül. A házcsúcs tengelyében kereszt, felette pedig az építés évszáma római számokkal felírva szalagkeretben látható.

Belépve a kiskapun feljutunk a tornácra, amelynek ereszét markáns faoszlopok tartják, melyek régen „darulábasak voltak”.

A gazdaház az alföldi, középmagyar háztípusba tartozik, annak is az elő- és oldaltornácos változatába. A ház bejárata az oldaltornác felől nyílik és innen a konyhába vezet. A konyhából jobbra a nagyházba (nagyszoba), balra hidegházba (kisház, kis szoba), majd innen a fennkamrába jutunk. Az oldaltornác felől nyílik még a nagykamra (gabonás, daráskamra) bejárata, melyből leválasztva alakították ki a hombárt. A hombárdeszkák zsilipszerűen egymásra csúsztathatók, így a termény (gabona) mennyiségének megfelelően állítható be a magassága. A nagykamra mellett a kocsiszín és a kétállásos istálló helyezkedik el.

Sajnos ma csak a főépület (lakóépület) látható, ugyanis a melléképületet (keresztülvaló) az 1920-as években lebontották. Figyelemre méltó a hátsó udvart körbevevő téglakerítés, mely egyidős az épülettel.