Nagykeszi templomrom

Az egykori Nagykeszi puszta helyét csak Árpád-kori templomának romja jelzi. Írott nyom csak később és közvetve utal a falura: egy 1346-ban kelt birtokleírás Szent Péter apostol tiszteletére emelt egyházat említ szentkirálykeresztúri határában. Nem tudhatjuk, hogy ez azonos-e az itt bemutatott templommaradvánnyal, de ennél többet a szakkönyvekben sem találunk. Ám, ami a helyszínen elénk tárul, az lenyűgöző!

A ritkás ligeterdőben zöldellő tisztás közepén messziről látható, hófehér mészkőből rakott, magas torony áll. A hozzá csatlakozó, keletelt hajó közepéből jókora fák nőttek ki, az elmúlás és az élet szimbólumaként.

Az épület szerkezete csupán annyiban tér el a XII–XIII. században szokványos falusi plébániatemplomokétól, hogy négyszögletes, lőréses tornya nem a hossztengelyben, hanem attól északra helyezkedik el.

Földszintjén egy boltváll csekély maradéka látható, az emeletre – amelynek szintjét az üres gerendafészkek jelzik – minden bizonnyal a karzat felől lehetett átjutni a hajóból. Ez utóbbi az évszázadok alatt alaposan feltöltődött kőtörmelékkel, s a kis híján teljesen eltemetett szentélyről csak azt tudjuk, egyenes harántfallal záródott.

A Sümeget Devecserrel összekötő országút mentén fekvő, négyszáz lelkes Gyepükaján lakói 2000-ben emlékkövet állítottak a határban lévő öreg templom mellé, a község címerébe belefoglalták a festői épületromképét. A falu újkori plébániatemploma előtt a földön heverő kőlap állítólag Nagykesziből került oda. A négy évtizede készült Genthon-féle műemlékregiszter szerint a hátoldalán felirat látható.