Az egykori Talabér-Bujtor-Osvald – féle vízimalom teljes mértékben megújult, környezete megszépült, az épületben pedig Pékmúzeum, Festetics Fűszerkert és Herbárium került kialakításra.
A belső rekonstrukció során az emeleten egy közel 10 tonnás pék kemence, egy kiállítás és a malomszerkezet makettje eleveníti meg az egykori vízimalmok világát. Az épület alsó szintjén kap helyet a herbárium, melyet egy helyben telepített, hat ágyásból álló fűszerkert fog kiszolgálni. A szintén Festetics örökséghez fűződő vadászati kultúrát, vadaskerteket leporellókon ismerheti meg az érdeklődő.
A külső rekonstrukció az épület 18. századi megjelenését idézi alulcsapó vízikerékkel és zsilipekkel. A vízikereket hajtó Malom-patak a János-forráscsoportból ered. A helyi és környékbeli civil szervezetek, egyesületek már a kezdetekben fontosnak érezték a források környezetének rendezését. Helyben a Forrásvíz Természetbarát Egyesület volt az a civil közösség, aki kitakarította, és feltárta a Malom árok eredőjénél a János-forrás helytörténeti szegletét, valamint élővé tette vizét. A diási kutat a helyiek csak „Szentjánoskútként” emlegetik.
Az első írásos emlékek a malomról a 16. század közepéről származnak, egészen pontosan 1551-ből, de arról nem maradt fenn információ, hogy ki és mikor építette.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az egykori Talabér-Bujtor-Osvald – féle vízimalom teljes mértékben megújult, környezete megszépült, az épületben pedig Pékmúzeum, Festetics Fűszerkert és Herbárium került kialakításra.
A belső rekonstrukció során az emeleten egy közel 10 tonnás pék kemence, egy kiállítás és a malomszerkezet makettje eleveníti meg az egykori vízimalmok világát. Az épület alsó szintjén kap helyet a herbárium, melyet egy helyben telepített, hat ágyásból álló fűszerkert fog kiszolgálni. A szintén Festetics örökséghez fűződő vadászati kultúrát, vadaskerteket leporellókon ismerheti meg az érdeklődő.
A külső rekonstrukció az épület 18. századi megjelenését idézi alulcsapó vízikerékkel és zsilipekkel. A vízikereket hajtó Malom-patak a János-forráscsoportból ered. A helyi és környékbeli civil szervezetek, egyesületek már a kezdetekben fontosnak érezték a források környezetének rendezését. Helyben a Forrásvíz Természetbarát Egyesület volt az a civil közösség, aki kitakarította, és feltárta a Malom árok eredőjénél a János-forrás helytörténeti szegletét, valamint élővé tette vizét. A diási kutat a helyiek csak „Szentjánoskútként” emlegetik.
Az első írásos emlékek a malomról a 16. század közepéről származnak, egészen pontosan 1551-ből, de arról nem maradt fenn információ, hogy ki és mikor építette.