Református templom

A középkorban két külön falu volt: Felső- és Alsógolop. Az alsógolopi egyház papja 1332-ben pápai tizedet fizetett. 1567-ben törökdúlás érte a falvakat. Alsógolop teljesen és végleg elpusztult. Felsőgolopról is csak 1696-ban tudunk annyit, hogy a reformátusoké volt a középkori kőtemplom, melynek szentélye, pasztofóriuma (szentségtartó fülkéje) és sekrestyéje 1722-ben még megvolt.

A falunak a báró Vay család volt ez idő tájt a birtokos ura. 1778-ban, Nógrádi Baksay Mátyás prédikátorsága idején, ki ősatyja volt Baksay Sándornak, a XX. század eleji Duna melléki püspöknek, báró Vay László jelentős támogatásával épült újjá a régi templom. Vay báró ekkor egy értékes orgonát is ajándékozott a templomnak, mely az egyházkerület legelső orgonája volt. Ekkor készítettek 56 táblából álló kazettás mennyezetet, amit az 1911. évi újjáépítés során lebontottak és a közelben levő Vay-kastély egyik termének mennyezetére szereltek fel. Sajnos ott ez a kazettázat a II. világháború alatt a kastéllyal együtt leégett. A nyugati homlokzat előtt álló órapárkányos, hegyessisakos torony egyidős a gótikus templommal, de barokk stílusjegyeket hordoz. A hajót 1911-ben vakolt dongaboltozattal fedték. A keleti egyenes záródású szentélye valamivel keskenyebb a hajónál. Legutóbb 1946-ban újították meg a templomot.